Jellemzők:
A nyílt sziklagyepeket a szukcesszió során felváltják a zártabb sztyepprétek. Az alapkőzet hatására három típusa jött létre:
szilikátos-, meszes- és dolomit-sztyepprétek. A nyílt sziklagyepekhez képest a talaj (rendzina, erubáz) vastagabb, humuszosabb, az
alapkőzet ritkán bukkan a felszínre és háttérbe szorulnak a pozsgások és a félcserjék, viszont előtérbe kerülnek az egyéves és a
hagymás-gumós növények.
Szilikát sztyepprét
A Középhegység szilikát alapkőzetű, meleg, száraz lejtőin és a bazalt alapú dunántúli tanuhegyek lejtőin találhatók
meg állományai. A bázisokban,Ca
2+-ionokban gazdag alapkőzeten (andezit, bazalt, gabbró) fejlődő társulás
fajgazdagabb, mint a savanyúbb kőzeten (quarcit, riolit) fejlődőké. Utóbbiakban megfigyelhető a savanyúságjelző fajok
jelenléte (
Rumex acetosella, Viscaria vulgaris, Jasione montanum).
Mészkő lejtősztyepprét
Szinte az egész ország területén fellelhetők olyan helyeken, ahol az alapkőzet karbonátokban gazdag.
Az erdőírtások hatásásra elterjedésük megnövekedhet másodlagosan.
Dolomit lejtősztyepprét
A Dunántúli-középhegység dolomit alapkőzetű, déli, napos, enyhe lejtésű hegyoldalain találhatók állományai.
A talaja rendzina, kémhatása semleges vagy enyhén bázikus.