Jellemzők:
Egyetlen zonális síkvidéki erdőtársulásunk egykor hazánk területének közel 9 %-át borította, azonban mai
állományai 0,07%-ra becsülhetők. Állományai vastag csernozjom - barna erdőtalajon fejlődtek, a talajvíz
által alig befolyásolt területeken. Nagyobb kiterjedésű foltjai mozaikosan löszgyepekkel
(Salvio - Festucetum rupicolae) keveredtek.
Megmaradt foltjai többé-kevésbé nyíltak, s alacsony lombkoronaszinttel jellemezhetők.
A felső lomb-koronaszint magassága 12-15 m, benne négy tölgyfaj elegyedik
(
Quercus petraea - Kocsánytalan tölgy,
Q. cerris - Csertölgy,
Q. robur -
Kocsányos tölgy,
Q. pubescens - molyhos tölgy). A 8-10 m magas alsó lombkoronaszintben
megtalálható a névadó
Acer tataricum mellett az
Acer campestre -
Mezei juhar, illetve az
Ulmus minor - mezei szil is. Az igen fejlett cserjeszint borítása 50-80 %-os, magassága pedig 2-5 m.
Leggyakoribb fajai:
Euonymus verrucosus,
E. europaeus,
Prunus spinosa,
Amygdalus nana,
Crataegus monogyna. Lágyszárú növényzetében kelet-európai erdőssztyep-elemek
(
Iris variegata,
Phlomis tuberosa,
Pulmonaria mollis)
keverednek a száraz tölgyesek fajaival, mint például
Dictamnus albus,
Lithospermum purpureo-coeruleum,
Chrysanthemum corymbosum.
Sajnos, egyetlen viszonylag ép állománya maradt a Bükk lábánál, Kerecsend határában
közel 106 hektáron, amely ma szigorúan védett.
Fajok:
Acer campestre - Mezei juhar
Acer tataricum - Tatárjuhar
Amygdalus nana - Törpe mandula
Chrysanthemum corymbosum - Sátorozó margitvirág
Crataegus monogyna - Egybibés
galagonya
Dictamnus albus - Nagy ezerjófű
Euonymus europaeus - Csíkos
kecskerágó
Euonymus verrucosus - Bibircses kecskerágó
Iris variegata - Tarka nőszirom
Lithospermum purpureo-coeruleum - Erdei gyöngyköles
Phlomis tuberosa - Macskahere
Prunus spinosa - Kökény
Pulmonaria mollis - Bársonyos tüdőfű
Quercus cerris - Csertölgy
Quercus petraea - Kocsánytalan tölgy
Quercus pubescens - Molyhos tölgy
Quercus robur - Kocsányos tölgy
Ulmus minor - Mezei szil