Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Közepes termetű, szabálytalan, boltozatos koronát fejlesztő lombhullató fa. Egyenes törzse gyakran meredeken feltörő vázágakat fejleszt, oldalágai vízszinteshez közeli helyzetűek, gallyai kusza szövevényt alkothatnak. Barnásszürke kérge fiatal korában sima, vízszintes paraszemölcsökkel tarkított, idővel repedezetté és sötétbarnává válik. Vesszői zöldek, a napsütötte oldalon lilás pirosak. Hegyes tojásdad rügyei sötétbarnák, alapjuknál a legszélesebbek, a termőhajtásokon hármas vegyes rügycsoportokat is alkotnak. Spirálisan szórt állású, kerek vagy ékvállú, hegyes csúcsú tojásdad levelei csipkés-fűrészes szélűek. A levéllemez 3-8 cm hosszú, lombfakadáskor mindkét oldalán, később csak a fonákán szőrös, középzöld. Levélnyele rövid, átlagosan 1,5 cm hosszú, többnyire enyhén szőrös. Apró, lándzsás pálhái lehullók. Rövid kocsányú, 1,5-4 cm átmérőjű, öttagú, fehér virágai többnyire 2-3-as csoportokban lombfakadáskor vagy kevéssel azelőtt nyílnak, portokjai világossárga színűek. Csonthéjas termésének mérete 2 és 7 cm között változik, fajtától függően hosszúkás vagy gömbölyű, kékesen hamvas, lila, bordó, piros, sárga vagy zöld lehet. Csontárja sima felületű, hegyes csúcsú, a hústól könnyen leváló ('magvaváló') vagy ahhoz kötött ('duránci') lehet. A nyáron érő, gömbölyű termésű, édes, lédús húsú szilvákat ringlónak nevezzük, ezeket legjobb frissen fogyasztani. Aszalvány és lekvár készítésére az őszi érésű, tömör húsú, kék szilvák a legalkalmasabbak. A hagyományos szilvalekvárt a szabadban, bográcsban állandó keverés mellet főzzük egészen addig, amíg víztartalmának több mint felét el nem veszíti és olyan sűrű nem lesz, hogy a kanálról már nem csúszik le. A szilvalekvárt régen mázas cserépfazekakba töltötték, és hólyagpapírral fedték. Ha felnyitás után hosszabb ideig nem fogyasztottak belőle, a fazekat kenyérsütés után kemencébe tették, így a lekvár teteje megszáradt és ismét hosszabb ideig elállt. A szilvalekvár kenyérre kenve, kalácsba vagy gombócba töltve a mindennapi étkezés szerves részét képezte. A kökényszilva (Prubus insititia Jusl.) termése gömbölyű, 2-3 (-5) cm átmérőjű, bőre hamvas kék, húsa a csontárhoz kötött, zöldes vagy vöröses sárga színű, enyhén kesernyés ízű, augusztus végén érik. A termesztett szilvafajták többnyire a besztercei és a kökényszilva hibridjei.
10-15 m
március-április
július-szeptember
Multihibrid kultúrfaj, a Kárpát-medencétől Elő-Ázsiáig terjedő területen vadon élő fajok természetes kereszteződése. Szülőfajai többek között a kökény és a cseresznyeszilva.
Elsősorban termesztett növény, de erdőszéleken és elhagyott tanyákon gyakran elvadul és meghonosodik.