TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Lombhullató, közepes vagy kistermetű fa, illetve sarjtelepet alkotó tarackoló cserje. Koronája széles, nyitott, kissé szabálytalan, törzse alacsonyan, néha már a talaj fölött elágazik. Barnásvörös kérge nem annyira fényes, mint a cseresznyéé. Fiatal korában vesszői felállók és végig levelesek, később a korona szélén vékony, hosszan felkopaszodó, 'ostorozó' ágakat fejleszt, melyeknek csak az utolsó éves növekményén vannak levelek, virágok és termések. Rügyei hegyes tojásdadok, fényes középbarnák, több rügypikkellyel fedettek, a vesszőtől hegyes szögben elállók. Tagolatlan, tojásdad, inkább csipkés, mint fűrészes szélű leveleinek válla tompa vagy ék alakú, felső része egyenletesen elkeskenyedő, csúcsa kissé kihúzott. A levéllemez 4-10 cm hosszú, merev, kissé bőrnemű, nem csüng, mint a cseresznyéé, színe fényes sötétzöld, fonáka világosabb, az erek mentén ritkásan szőrös. A levélnyél 1-3 cm hosszú, a levél vállához közel mirigyeket visel. Szálas pálhái lehullók. Kevéssel a cseresznye után, tavasz közepén nyíló fehér, öttagú virágai 2-4-tagú ernyőkben fejlődnek a vesszők csúcsának közelében, a cseresznyére jellemző kukacszerű rövidhajtásokat nem találunk rajta. Csészelevelei csipkés szélűek, portokjai vajsárgák, a cseresznyéénél világosabb színűek. Csonthéjas termése 1,5-2,5 cm átmérőjű, gömbölyű. Alacsony termetű, apró, feketéspiros, savanyú termésű, vékony, csüngő ágú alfaja a cigánymeggy (subsp. acida (Dum.) Dostál) a legtöbb termesztett fajta jó pollenadója. A világospiros, színtelen levű változatok a convar. vulgaris kultúrváltozat csoportba tartoznak, ezen belül a 'pipacsmeggyek' a régi francia eredetű 'Montmorency' fajta utódai. A sötétpiros, festő levű változatokat édesmeggy vagy morella néven a convar. austera (L.) Janchen csoportban sorolják. További változatai közé tartozik a magasabb termetű, világospiros, nem festő levű, hosszúkás csontárú amarella meggy (var. caproniana), a már csak régi kertekben előforduló, szintén világos termésű, tojásdad csontárú, de alacsony termetű bokros meggy (var. frutescens) és a tömött virágzatú, apró, feketéspiros, keserű termésű maraszka meggy (var. marasca). Hazai termesztett fajtái közül fontosabbak a nagy, sötétbordó termésű, igényes 'Pándy' klónok, melyekhez pollenadó fajta telepítése szükséges, de vannak öntermékeny fajtái is, mint például az 'Érdi bőtermő' és az 'Újfehértói Fürtös'. A meggy alloploid faj, amely a cseresznye és a csepleszmeggy kereszteződéséből keletkezett. A meggyet friss fogyasztásra és élelmiszeripari célokra (befőtt, lekvár, gyümölcslé, mélyhűtött áru) készítésére nagy mennyiségben termesztik. Terméshúsa a többi gyümölccsel összehasonlítva nagy mennyiségű melatonint (alváshormont) tartalmaz, mely a daganatos betegségek megelőzésében is fontos szerepet játszhat. Egyik betegség ellenálló, magas melatotnin tartalmú gyümölcsöt adó, kultúrtörténeti és genetikai szempontból kiemelkedő jelentőségű veszélyeztetett ritka fajtánk a 'Csengődi' más néven Bosnyák vagy Szkublics meggy. A meggy fájából régen görbebotokat készítettek.

6-8 m

április

június-július

Kis-Ázsia, Nyugat-Ázsia; hazánkban kivadul és meghonosodik.

Száraz, napsütötte területek, bozótosok, a Dunántúlon gyakori.