Jellemzők:
A gyertyános tölgyesek klímazonálisan dombvidékeink és középhegységeink 400 - 600 m közötti régióban
fordulnak elő, de igen gyakoriak extrazonális állományai is, pl. 600 m felett délies kitettségben vagy hűvösebb, nedvesebb viszonyok között az
Alföld bizonyos részein.
E mezofil típusú társulás többféle alapkőzeten előfordul, mélyebb, neutrális, homokos-vályogos szövetű barna erdőtalajokon, de
savanyodó talajokon is. Zárt lombkoronájú, kettős koronaszintű. A felső szintben a kocsánytalan tölgy (
Quercus petraea), az alsó
szintben pedig a gyertyán (
Carpinus betulus) uralkodik. A cserjeszint igen gyér, legtöbbször hiányzik is.
Mivel a
gyertyán erősen árnyékol, kevés fény jut az erdő belsejébe. A cserjeszint jellemző fajai:
Crataegus laevigata,
Staphylea pinnata,
Lonicera xylosteum. A gyepszintben igen gyakoriak a kora tavasszal,
lombfakadás előtt nyíló
hagymás-gumós növények, mint pl. a
Corydalis cava, az
Isopyrum thalictroides, az
Allium ursinum, az
Anemone ranunculoides,
a
Galanthus nivalis és a
védett
Erythronium dens-canis, illetve az
Eranthis hyemalis.
Több társulásértékű változata is ismert. Ilyen a Nyugat-Dunántúlon a
Castaneo - Querco - Carpinetum, melynek
állandó eleme a szelídgesztenye (
Castanea sativa). Aljnövényzetében megtalálható az erdei ciklámen
(
Cyclamen purpurascens).
A túlnyomórészt löszből felépülő Zalai-dombság, Marcali-hát, Zselic és Külső-Somogy jellemző társulása a dél-dunántúli
gyertyános tölgyes (
Helleboro odoro - Carpinetum). A felső lombkoronaszint igen fejlett, borítása elérheti a 90%-ot. A gyepszint
változatosan fejlett, a nudum típustól kiindulva a 100%-os borításig. Védett faja a
Daphne mezereum,
emellett
gyakori a szagos müge (
Galium odoratum), hagymás fogasír (
Dentaria bulbifera),
egyvirágú gyöngyperje
(
Melica uniflora), szélfű (
Mercurialis perennis), sárga árvacsalán
(
Galeobdolon luteum).
A Zalai-dombság nyugati részén és a Zselicben kiemelkedő jelentőségű védett növényeink a májvirág (
Hepatica nobilis), a
különböző nőszőfüvek (
Epipactis helleborine,
E. purpurata,
E. microphylla), a
turbánliliom (
Lilium martagon), a zalai bükköny (
Vicia oroboides) és a pirítógyökér
(
Tamus communis).
A Mecsekben és a Tolnai-dombvidéken fordul elő a mecseki gyetyános - kocsánytalan -tölgyes (
Asperulo taurinae - Carpinetum).
Az üde, mérsékelten nedves agyagbemosódásos- vagy Raman-féle barna erdőtalajokon létrejött társulásban sok érdekes és ritka faj él, többek
között olasz müge (
Asperula taurina), kaukázusi zergevirág (
Doronicum orientale), borostás sás (
Carex strigosa),
(
Chaerophyllum aureum), jerikói lonc (
Lonicera caprifolium), lónyelvű csodabogyó
(
Ruscus hypoglossum).
A gyertyános - kocsányos tölgyes (
Querco robori - Carpinetum) állományai nagyon megfogyatkoztak, de több kisebb foltja
megtalálható a Hanság, Szigetköz, Mezőföld, Körös-vidék, Nyírség, a Bereg-Szatmári sík bizonyos területein. Kiemelkedő fontosságú védett
növényei a következők: békakonty (
Listera ovata),
(
Scilla vindobonensis), pirítógyökér
(
Tamus communis), madársisak-fajok
(
Cephalanthera damasonium,
C. longifolia).
Belső-Somogyban és a Dráva öntésterületein a dél-dunántúli gyertyános - kocsányos tölgyes (
Fraxino pannonicae - Carpinetum)
állományai találhatók. A jellemző magyar kőris (
Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) mellett a közönséges nyír
(
Betula pendula) is előfordul. A legértékesebb állományok a
Baláta-tó mellett és a Boronka-melléki TK területén találhatók
igen sok védett fajjal (
Hemerocallis lilio-asphodelus), (
Astrantia major),
(
Cyclamen purpurascens),
(
Leucojum vernum).
Fajok:
Allium ursinum - Medvehagyma
Anemone ranunculoides - Bogláros
szellőrózsa
Asperula taurina - Olasz müge
Astrantia major - Völgycsillag
Betula pendula - Közönséges nyír
Carex strigosa - Borostás sás
Carpinus betulus - Közönséges gyertyán
Castanea sativa - Szelídgesztenye
Cephalantera longifolia - Kardos
madársisak
Cephalanthera damasonium - Fehér madársisak
Chaerophyllum aureum - Aranyos baraboly
Corydalis cava - Odvas keltike
Crataegus laevigata - Cseregalagonya
Cyclamen purpurascens - Ciklámen
Daphne mezereum - Farkasboroszlán
Dentaria bulbifera - Hagymás fogas-ír
Doronicum orientale - Kaukázusi zergevirág
Epipactis helleborine - Széleslevelű
nőszőfű
Epipactis microphylla - Kislevelű nőszőfű
Epipactis purpurata - Bíboribolya nőszőfű
Eranthis hyemalis - Téltemető
Erithronium dens-canis - Kakasmandikó
Fraxinus angustifolia ssp. pannonica - Magyar kőris
Galanthus nivalis - Hóvirág
Galeobdolon luteum - Sárgaárvacsalán
Galium odoratum - Szagos müge
Hemerocallis lilio-asphodelus - Sárgaliliom
Hepatica nobilis - Májvirág
Isopyrum thalictroides - Galambvirág
Leucojum vernum - Tavaszi tőzike
Lilium martagon - Turbánliliom
Listera ovata - Békakonty
Lonicera caprifolium - Jerikói lonc
Lonicera xylosteum - Ükörkelonc
Melica uniflora - Egyvirágú gyöngyperje
Mercurialis perennis - Erdei szélfű
Quercus petraea - Kocsánytalan tölgy
Ruscus hypoglossum - Lónyelvű
csodabogyó
Scilla vindobonensis - Ligeti csillagvirág
Staphylea pinnata - Hólyagfa
Tamus communis - Pirítógyökér
Vicia oroboides - Zalai bükköny