Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
|
III 11-12 | III 9-12 | 5 - 6 (5) |
Teste oldalról lapított, háta mérsékelten magas, a bodorkánál kismértékben nyúlánkabb, a hátvonal a hátúszóig ível. Feje igen kicsi, szája félig alsó állású. Háta zöldes, cikloid pikkelyei ezüstös színűek, kisebbek és az oldalvonal mentén általában több található, mint a bodorkánál. Az úszók szürkések, halvány narancs színezetűek. A kifejlett példányokon a szín erőteljesebb. A hátúszó a hasúszó elülső függőleges vonalában kezdődik. Legnagyobb hossza ritkán haladja meg a 30 cm-t. A bodorkától való elkülönítéshez a numerikus bélyegek mellett a félig alsó állású száj, a nyúlánkabb test, a kisebb pikkelyek és a halványabb színezet összhatása segítenek.
omnivor, táplálékában megtalálhatók a kisméretű planktonikus és bentonikus szervezetek, algák, növényi törmelékek. Táplálékbázisának alapját az üledéklakó gerinctelen élőlények (zoobentosz) képezik. Ívása korán kezdődik, 10-14 °C vízhőmérsékletnél indul. Ikráját áradással a növényzettel borított területeken rakja le. Az ivadék a kelés után a csendesebb ártéri, vagy a vízfolyás szegély területein él. Az első év végére 60-70 mm standard testhosszúságot ér el, növekedési erélye a bodorkánál kismértékben nagyobb.
Áramlás kedvelő, azaz reofil. Ennek megfelelően a vízfolyások gyorsabb sodrású, kavicsos, homokos medrű szakaszain él, a márna szinttáj felső szakaszának, ún. paduc zónájának jellemző hala.
A faj törzsalakja az Appenin-félsziget északi harmadának vízfolyásaiban, elsősorban a Pó vízrendszerében honos. A leánykoncér, a Rutilus pigus virgo alfaj, dunai endemizmus, ami azt jelenti, hogy az alfaj a Duna vízrendszerében alakult ki. Elterjedése ma is a Duna, valamint vízrendszere nagy és közepes vízfolyásainak közép szakasza.
Kis elterjedési területe, valamint elterjedési területén tapasztalható kis egyedsűrűsége miatt természetvédelmi szempontból fenyegetett. Ennek megfelelően hazánkban 2001 óta védett, emellett szerepel a Berni Konvenció III. függelékében, valamint az Élőhelyvédelmi Irányelv II., V. függelékében.
A halászok és ezzel a horgászok fogásaiban tömegessége és élőhelye miatt ritkán fordul elő. A határozás nehézsége miatt elkülönítése, főként a horgászok körében a bodorkától kérdéses.