TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Magas testű, oldalról erősen lapított hal, amelynek mind a háta, mind a hasa erősen ívelt. Orra rövid és tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. A szeme meglehetősen nagy, átmérője körülbelül megegyezik az orr hosszával. Hátúszója valamivel a hasúszók alapja mögött kezdődik, benne az elágazó sugarak száma 8-11. Farkalatti úszóját 8-10 osztott sugár támasztja. A kopoltyúréstől a farokúszó tövéig egyenesen végighaladva 34-40 pikkely számolható. Ívás idején a nőstényeknek több centiméter hosszú tojócsöve nő, amellyel nagyobb kagylók kopoltyúüregébe juttatják az ikrát, így biztosítva azok biztonságos kikelését. Az ivadék és a felnőtt példányok faroknyelén egyaránt egy fémes csillogású kékeszöld sáv látható, ami igen jó megkülönböztető bélyeg. Kis termetű faj, mindössze 6-8 centis testhosszt érhet el.

Szaporodása révén - ostracofil - szorosan kötődik a folyami (Unio) kagylófajok elterjedéséhez. Táplálékában egyaránt szerepelnek a planktonikus élőlények és az élőbevonat, ennek megfelelően az omnivor táplálkozási kategóriába sorolható.

Élőhelye vízközt, a szubmerz hinaras állományokkal rendelkező lassú áramlású vízterek, valamint állóvizekben is gyakori, a faj limnofil.

Banarescu véleménye szerint a kínai síksági faunakomplexumhoz tartozik, Hankó (1931) a pontokaszpikus fajok közé sorolta. Az európai alfaj (Rh. Sericeus amarus) jelenlegi elterjedésének nyugati határa Francia ország keleti része (bár Nagy Britanniában is meghonosították), míg keleti határa az Ural hegység. A Duna vízrendszerétől északra és nyugatra egyre kisebb állományai vannak jelen. A faj hiányzik az északi területekről.

Európában a fenyegetett fajok között tartják számon. Szerepel a Berni Konvenció III. és a Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékében. Magyarországon védett, állománya csökkenő, de jelenleg még a tömeges kategóriába sorolható.

Kis termete miatt közvetlen halászati jelentősége nincs, mint a ragadozó fajok tápláléka lehet jelentős.