Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
TERRA Alapítvány
4030 Debrecen, Tátra u. 12.
Faj adatlap
Rutilus rutilus Linnaeus, 1758
Magyar név:
bodorka
Familia:
Cyprinidae
Család:
Pontyfélék
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
|
II-III 9-10 | II-III 9-10 | 6 (5) - 5 |
A test oldalról lapított, háta mérsékelten magas, a hátvonal a hátúszóig ível felfelé. A faroknyél rövid, oldalról szintén nyomott. Cikloid pikkelyei nagyok, ezüstös színűek. Az úszók vöröses-narancs színezetűek, a kifejlett példányokon az úszók szegélye barnás-fekete. A hátúszó a hasúszó elülső függőleges vonalában kezdődik. A farok alatti úszó homorú, a farokúszó mélyen bevágott. Feje kicsi, szája közép állású. Maximális testmérete nem haladja meg a 30 cm-t, tömege a 2 kg-ot.
Élettani sajátosságok
omnivor, táplálékát egyaránt alkotják a kisméretű planktonikus szervezetek, algák, növényi törmelékek. Idősebb korban a táplálékában megtalálhatók a zoobentoszt alkotó féreg és különféle kisebb rovarfajok. A pontyfélék közül az egyik legkorábban ívó faj, a szaporodás kb. 12-14 °C vízhőmérsékletnél indul. Az ívási periódus általában áprilisra esik. Az ívási alzatra nem érzékeny, ikráját egyaránt lerakja növényzetre, vagy bármilyen szilárd alzatra. A pontyfélékre jellemző módon nem ivadék gondozó. A kikelt lárva a növényzettel benőtt sekély területeket részesti előnybe. Az első év végére a standard testhossz rendszerint eléri a 60 mm-t hazai természetes vizeinkben.
Élőhely
Széles hőmérsékleti toleranciája, valamint viszonylag alacsony oxigénigénye révén széles körben elterjedt a legkülönfélébb típusú vízterekben, az alföldi vízterek egyik leggyakoribb faja. Előnyben részesíti a csendesebb, magasabb tápanyagtartalmú vizeket.
Elterjedés
Az euroszibériai faunakomplexum euribionta csoportjához tartozik. Elterjedési területe az euromediterrán faunatartomány északi részére esik, de megtalálható Szibériában is. Csak Európa legészakibb területeiről hiányzik. Hazánkban is őshonos.
Természetvédelmi státusz
A faj elterjedési területén természetvédelmi szempontból biztonságban van.
Halászati hasznosítás
Halastavakban nem tenyésztik, állományai itt járulék halként sem jelentősek. Természetes vizekben főként a kisszerszámos halászok zsákmányában fordul elő. Kis termete miatt konyhai felhasználása nem jelentős, azonban húsa jó minőségű, olajban jól átsütve ízletes étel.