Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
| II (III) (5) 6 | II-III 7 | 3.5 – 5.3 |
Teste megnyúlt, hengeres, háta azonban kissé magasabb, mint a homoki küllőé. A faroknyél vastagsága a farokalatti úszó alapjánál nagyobb, mint annak legkisebb magassága. Feje és orra szintén hosszú, szeme ugyanakkor kicsi, felfelé néző. Szája alsó állású, amelynek szögletében 1-1 hosszú bajuszszál található, amely eléri a praeoperculumot. Hátúszójában hét osztott úszósugár található. Végbélnyílása legalább egyenlő távolságra van, de inkább távolabb esik a hasúszók alapjától, mint a farokalatti úszó tövéhez. A hátúszó előtt (predorsalis terület) a háti pikkelysorok felett nincsenek hám kiemelkedések. Színe a háton barnás-szürke, oldala bronzos árnyalatú, hasa sárgás; jellemzően mélyebb tónusú, mint a halványfoltú, illetve a homoki küllő. A küllőkre jellemző foltok a faroknyélen jellegzetes, a háton is jól kivehető gyűrűt alkotnak. Úszói áttetsző sárgás-szürkék, a hát és a farok úszón – általában két sorba rendeződött – halvány haránt pontsorral.
A kifejlett egyedek inkább szoliter életmódúak, a kutatások szerint elsősorban sötétedés után aktívak. Ivarérettségüket két éves korukban érik el. Szaporodása áprilistól kezdődik 11,5 ?C hőmérsékleten és egészen szeptember közepéig elhúzódik, ami valószínűsíti, hogy hasonlóan a több küllő fajhoz több szakaszban ívik. Táplálkozására irodalmi adatok nem állnak rendelkezésre, a megfigyelések szerint, hasonlóan a többi küllő fajhoz táplálékát élőhelyének makrozoobenton faunája, valamint detritusz teszi ki.
Kifejezetten reofil halfaj, kizárólag a folyók köves, kavicsos aljzatú, nagyobb sodrású (70-115 cm/s) szakaszain fordul elő, a pér szinttáj alsó és a márna szinttáj felső – paduc zónának nevezett – szakaszain. Bentikus halfaj, élőhelye a meder fenék. A fiatal egyedek inkább a sekélyebb, lassabban áramló, homokos területeket részesítik előnyben. Szaporodási vándorlása nem jellemző. Az ívás a sekély, gyorsan áramló területeken zajlik.
Szűkebb értelemben vett dunai endemizmus. Kizárólag a Duna vízrendszerében fordul elő. Ugyanakkor a Dunában csak az osztrák és a szlovák szakaszról jelezték szórványos előfordulását Pozsonyig. Élőhelyét a Duna mellékfolyói adják; északon a Morva és a Vág, Délen a Száva, Dráva, Mura, Morva, Béga, Temes, Nera, Cserna, Zsil, Olt, Szeret, Iskar, Vit. Szélesebb körben elterjedt a Felső-Tisza vízrendszerében: Szamos, Bisztra, Lápos, Sebes-Körös, Fekete-Körös, Maros felső szakasza és ennek mellékfolyói. Magyarországon kizárólag a Felső-Tiszában, valamint a Drávában és a Murában bizonyított jelenléte.
Természetvédelmi szempontból fenyegetettséget kis elterjedési területe, elterjedési területén kis gyakorisága, valamint az élőhely áramlási és oxigénviszonyaival szemben támasztott igényei jelentenek. Populációinak csökkenését okozhatják élőhelyének hidromorfológiai változásai, valamint kémiai szennyezésük egyaránt. Mindezek ellenére az IUCN vöröskönyve alapján a kevésbé veszélyeztetett kategóriába sorolják, míg más szerzők a ritka-sebezhető, illetve fenyegetett kategóriába teszik. Szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II., a Berni Egyezmény III. függelékében, valamint a 275/2004 (X.8.) Kormány rendelet 2/A mellékletében. Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke 50 000 Ft.
Védettsége miatt fogása Magyarország minden vízterében, egész évben tilos!
A korábbi nevezéktan szerint a küllő fajokat egy, a Gobio nemzettségbe sorolták. A jelenleg elfogadott nevezéktan alapján a nemzettséget molekuláris vizsgálatokra alapozva két külön taxonómiai egységre – Gobio, Romanogobio – osztották. A Gobio nemzettség fajai robusztusabb testfelépítésűek (pl. Gobio gobio), míg a Romanogobio nemzettségbe a nyurgább testalkatú fajokat sorolják (R. vladykovi, R. kesslerii, R. uranoscopus).