Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
TERRA Alapítvány
4030 Debrecen, Tátra u. 12.
Faj adatlap
Romanogobio vladykovi (Fang, 1943)
Gobio albipinnatus Lukash, 1933
Magyar név:
Halványfoltú küllő
Familia:
Cyprinidae
Család:
Pontyfélék
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
|
II-III (5) | III 7 |
A küllők között magas hátúnak számító, hengeres testű hal. Hátvonalának íve a hátúszó kezdetéig domború, ettől hátra inkább homorú. Feje kúpos, orra lekerekített, a szemei nagyok és fölfelé tekintenek. Alsó állású szája szögletében 1-1 hosszabb bajuszszál található. Hátúszójában általában 7, farkalatti úszójában 6 elágazó sugár számlálható. A hát- és farokúszón legfeljebb 2-2 harántirányú, halvány, sötétebb vonalkákból összeálló sáv látható, nagyobb pettyek nem. Faroknyele magas, vagyis a legkisebb magassága is nagyobb, mint az anális úszó alapja mögött mérhető vastagsága. Végbélnyílása közelebb esik a hasúszók tövéhez, mint a farkalatti úszó kezdetéhez. Pikkelyeinek száma az oldalvonalon 40-42. Hossza 8-10, maximálisan 15 cm lehet
Élettani sajátosságok
Zömmel apró gerinctelen állatokkal táplálkozik, melyeket csapatokban járva keresgél a mederfenéken, de jelentős mennyiségű növényi anyagot és szerves törmeléket is fogyaszt. Ivarérettségét 2-3 éves korban éri el, május-júniusban szaporodik. Az ikraszám egy-egy nősténynél általában 500 és 2000 körül alakul, a szemek átmérője kb. 1,5 mm. Csoportosan ívik , ikráját a homokos mederfenékre rakja. A reofil küllő fajok közül legjobban tolerálja az áramlás kis mértékét, még enyhén iszapos területeken is megtalálja életfeltételeit, emiatt átfolyó állóvizekben is jelentős állományai találhatók. Magyarországon a négy küllő faj közül a leggyakoribb, állománya terjeszkedő.
Élőhely
Nagyobb folyókban a paduczónától a torkolatig egyaránt nagy számban található, de megél az állóvizekben is. Legnépesebb állományai a dévérzónában alakulnak ki, ennek jellemző hala. Hegy- és dombvidéki patakjainkból hiányzik, de a kis folyókban megtalálható, főként a sügérzónában.
Elterjedés
A pontokaszpikus faunakomplexum potamofil csoportjába tartozik. Elterjedési területe az észak pontokaszpikus faunakörzet; a Duna, a Dnyeszter és a Volga vízgyűjtője.
Természetvédelmi státusz
Európában lokális elterjedése miatt a fenyegetett kategóriába sorolják. Több országban eltűnő és veszélyeztetett státuszú. A Berni Konvenció III. és a Élőhelyvédelmi IrányelvII. függelékében szerepel. Magyarországon is a védett fajok közé tartozik.
Halászati hasznosítás
Nagy gyakorisága és fontosabb ragadozó halainkkal azonos élőhelye következtében gyakran szerepel azok étrendjében, így közvetve gazdaságilag is jelentős faj.