TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Teste megnyúlt, hengeres, a hazai küllő fajok közül a legalacsonyabb hátívelésű. A faroknyél szintén kifejezetten hengeres, a legkisebb magassága nagyjából megegyezik az anális úszó hátsó szegélyénél mért vastagságával. Feje közepes nagyságú, szeme kicsi. Szája alsó állású, a szájszögletben hosszabb, a praeoperculumig érő bajuszszál van. Hátúszójában 8 osztott úszósugár található. Végbélnyílása a hasúszók alapjához közelebb esik, mint a farokalatti úszó tövéhez. A hátúszó előtt (predorsalis terület) a háti pikkelysorok felett könnyen eltávolítható hám kiemelkedések vannak. A cikloid pikkelyek jellegzetes színezetűek, az oldalvonal mentén 8-9 sötétebb folt sorakozik. Az úszók áttetszőek, a farokúszón és a hátúszón csak halványan látható két finom harántsáv.

Csapatosan élő halfaj. Rövid, mindössze kb. 5 éves élettartamú. Ivarérettségét 2-3 éves korában éri el, így az egyedek többsége mindössze egyszer vagy kétszer ívik. Az ívás május végétől szeptember közepéig, több szakaszban zajlik. Ikrái a mederaljzathoz rögzülnek. Táplálékát elsősorban a makrozoobenton szervezetek: kérész- és tegzes lárvák, képezik, emellett azonban jelentős a detritusz fogyasztása is. Bolgár szakirodalom alga (diatóma) fogyasztását is leírták.

Áramláskedvelő faj, élőhelyét elsősorban a közepes és nagy folyók márna szinttájú kavicsos, homokos aljzatú, gyorsabb áramlású; 45-65 cm/s sebességű szakaszainak bentikus élettája jelentik. Kisebb állományai kisebb vízfolyásainkban is előfordulnak. A közepes és nagy folyók dombvidéki, nagyobb esésű, kavicsos mederanyagú szakaszainak egyik karakter faja. Ívóhelye is a vízfolyások sodortabb területeihez kötődik.

Tágabb értelemben vett dunai endemikus faj. Elterjedési területének központja a Duna vízrendszere. Itt megtalálható az osztrák szakasztól a torkolatig. A Fekete-tengeri vízgyűjtőben továbbá bizonyított jelenléte a Dnyeszterben. A Balti-tenger vízgyűjtőjében megtalálható a Visztula felső vízrendszerében. Elterjedésének déli határa az Égei-tenger vízgyűjtőjéhez tartozó Vardar, Aliakmon Loudias és Pinios folyók. Magyarországon a Duna nyugati vízgyűjtőjében megtalálható a Rába, Lapincs, Pinka, Dráva, Mura folyókban, a keleti vízgyűjtőben leírták az Ipoly, Felső-Tisza, Sajó, Bódva, Hernád, Szamos, Fekete-Körös és Maros vizéből.

Az IUCN vöröskönyve a kevésbé fenyegetett kategóriába sorolja. Más szerzők korlátozott elterjedési területe, kis populáció mérete miatt a fenyegetett, illetve a ritka-sebezhető kategóriába teszik. Szűk ökológiai toleranciájú bentikus, reofil faj, ezért élőhelyének hidromorfológiai változásaira érzékenyen reagál. Magyarországon természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke 10 000 Ft. Szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II., a Berni Egyezmény III. függelékében, valamint a 275/2004 (X.8.) Kormány rendelet 2/A mellékletében.

Védettsége miatt fogása Magyarország minden vízterében, egész évben tilos!

A korábbi nevezéktan szerint a küllő fajokat egy, a Gobio nemzettségbe sorolták. A jelenleg elfogadott nevezéktan alapján a nemzettséget molekuláris vizsgálatokra alapozva két külön taxonómiai egységre – Gobio, Romanogobio – osztották. A Gobio nemzettség fajai robusztusabb testfelépítésűek (pl. Gobio gobio), míg a Romanogobio nemzettségbe a nyurgább testalkatú fajokat sorolják (R. vladykovi, R. kesslerii, R. uranoscopus).