Jellemzők:
A sziklaerdők elsősorban 400 m tengerszint feletti magasság fölött, sziklás, meredek hegycsúcsok, sziklaélek társulásai. A szélsőséges talajviszonyok
miatt az ilyen magasságban klímazonális fafajok (bükk (
Fagus sylvatica),
gyertyán(
Carpinus betulus) visszaszorulnak, s átadják helyüket a jól sarjadó fajoknak, mint pl. a hárs, kőris, lisztes berkenye
és a juharok. A cserjeszint közepesen fejlett, a gyepszint a bükkösre jellemző, valamint az állandó talajmozgás miatt a felhalmozási pontokon nitrogén
kedvelő növényekben gazdag.
A hársas-kőrises sziklaerdőnek az Északi-középhegység (Zempléni-hg., Tornai-karszt, Bükk, Mátra, Karancs, Börzsöny) magasabb, sziklás pontjain
találhatók foltjai. Maga a társulás posztglaciális* meleg korokban jóval elterjedtebb volt, az éghajlat hidegebbre fordulásával a melegebb, szárazabb
helyekre szorult vissza, mint a délies kitettségű sziklaélek. Egyöntetű állományai kis kiterjedésűek, 15-20 m magas lombkorona szinttel.
A lombkoronaszintet hársak, őshonos juharfajaink, magas kőris és a lisztes berkenye alkotja. A cserjeszintben jelen van
a
Cotoneaster niger,
C. matrensis,
Spiraea media,
Ribes uva-crispa és a
Corylus avellana.
Gyepszintjének konstans fajai a
Waldsteinia geoides,
Carex brevicollis,
Scutellaria altissima,
Hesperis matronalis ssp. vrabélyiana, kora tavasszal a pézsmaboglár (
Adoxa moschatellina),
Anemone ranunculoides,
Corydalis cava és
C. solida.
Fajok:
Adoxa moschatellina - Pézsmaboglár
Anemone ranunculoides - Bogláros
szellőrózsa
Carex brevicollis - Mérges sás
Carpinus betulus - Közönséges gyertyán
Corydalis cava - Odvas keltike
Corydalis solida - Ujjas keltike
Coryllus avellana - Mogyoró
Cotoneaster matrensis - Pannon madárbirs
Cotoneaster niger - Fekete madárbirs
Fagus sylvatica - Bükk
Hesperis matronalis ssp. vrabélyiana - Hölgyestike
Ribes uva-crispa - Köszméte
Scutellaria altissima - Magas csukóka
Spiraea media - Sziklai gyöngyvessző
Waldsteinia geoides - Waldstein-pimpó