Jellemzők:
A mészkerülő erdők tipikus savanyú kémhatású, elsősorban szilikátos alapkőzeteken (dácit, riolit, amfibolandezit, kvarcit, gneisz,stb.),
de könnyen kilúgozódó alapkőzeteken is (kavics, homokkő) létrejövő talajokon tenyésznek. A társulás szerkezete mozaikos, mely annak köszönhető,
hogy a savanyúságkedvelő fajok a szárazabb részeken tömegessé válnak, míg az üdébb, vastagabb humuszrétegű területeken visszaszorulnak.
Az állományalkotó fajok a
bükk, a
gyertyán és a kocsánytalan tölgy. Mellettük megjelenhet a
nyír, a rezgő nyár, a madárberkenye. A cserjeszint hiányzik, bár néha megjelenik a kutyabenge és a seprőzanót.
A talaj fentebb említett jellemzői miatt a gyepszintben is a savanyúságkedvelő fajok uralkodnak (pettyes orbáncfű
(
Hypericum maculatum), vörös áfonya (
Vaccinium vitis-idaea),
Luzula luzuloides, Holcus mollis,
Genista pilosa, stb.). Gazdag a moha- és a zúzmóflóra is.
Társulások:
Fajok:
Betula pendula - Nyír
Carpinus betulus - Gyertyán
Fagus sylvatica - Bükk
Genista pilosa - Selymes rekettye
Holcus mollis - Lágy selyemperje
Hypericum maculatum - Foltos orbáncfű
Luzula luzuloides - Fehér perjeszittyó
Vaccinium vitis-idaea - Vörös áfonya