Jellemzők:
A szurdokerdők hegyvidékeink mély, hűvös, nedves és párás, meredek falú völgyeinek jellegzetes társulása. A völgyfalakat általában a
törmeléklejtő-erdőkhöz hasonló fajok borítják, míg a völgyaljakban a felhalmozódó nitrogéndús avar és szerves törmelék miatt nitrogén
kedvelő növények telepednek meg. A hűvös mikroklíma miatt e társulások jónéhány havasi növényritkaságot és jégkorszaki maradványfajt őriznek.
Szurdokerdő mészkövön (Phyllitidi - Aceretum)
A Bükk, a Tornai-karszt, a Naszály, a Vértes és a Bakony jellemző szurdokerdő társulása. Állományai mindig mészkő alapkőzeten,
bázisgazdag
talajokon találhatók. Igen fajgazdagok, sok északi maradványfajjal, pl.
Arabis alpina, Scopolia carniolica,
Viola biflora,
Clematis alpina, Ribes alpinum. A cserjeszint fejletlen, sokszor hiányzik. A völgyaljakban a nitrogénkedvelő
nagy csalán,
vérehulló fecskefű és a falgyom tömegesen jelenik meg.
A kidőlt fákat vastag mohaszőnyeg takarja.
Fajok:
Arabis alpina - Havasi ikravirág
Chelidonium majus - Vérehulló fecskefű
Clematis alpina - Havasi iszalag
Ribes alpinum - Havasi ribiszke
Scopolia carniolica - Farkasbogyó
Urtica dioica - Nagy csalán
Viola biflora - Sárga ibolya