Jellemzők:
Lefolyástalan, pangóvizes területeken, magas talajvízállású medencékben, lápi talajon, gyakran anaerob viszonyok
között alakulnak ki e fátlan társulások. Alattuk gyakran folyik tőzegképződés (sástőzeg). Két fő típusuk aszerint különíthető el,
hogy e láprétek nyár végére kiszáradnak-e vagy sem. Mindig nedvességkedvelő és az anaerob viszonyokat elviselő növények
jellemzőek rájuk.
Láprétek
Üde és nádasodó láprétek
Állandó friss vízutánpótláshoz jutó láprétek, melyek nyár végére sem száradnak ki. Elsősorban Alföldünkre és
dombvidékeinkre jellemzőek.
Gyapjúsásos láprét (Carici flavae - Eriophoretum)
Kiszáradó láprétek
E típus jellemzője, hogy nyár végére az amúgy jó víztartó képességű tőzeges talaj kiszárad, a nedves láprétek uralkodó
sásfajainak helyét a kékperje veszi át.