TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Kissé zömök testű, mérsékelten ívelt hát- és hasvonalú, oldalról enyhén lapított hal. Nagy fejéhez mérten a szemei kicsinek tűnnek. Vastag ajkakkal keretezett fölső állású szájának szeglete a szem alá ér. A szájhasíték ferdén fölfelé irányul, az állkapcsokon apró fogak sorakoznak. A hasúszók kivételével úszói jól fejlettek, a szélük lekerekített. Két hátúszója közül az elsőben 7 osztatlan , a másodikban 9-11 elágazó sugár számlálható. Aránylag hosszú farkalatti úszóját 7-10 osztott sugár támasztja. Különálló hasúszói kicsik és hegyesek. Apró pikkelyei nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is beborítják, körülbelül a szemek vonaláig. Számuk a test hosszában 35 és 43 között változik. Alapszíne a környezettől függően sárgás- vagy sötétbarna, amelyet nagyobb sötét foltok és kisebb világos pettyek mintáznak. Fejét a szemek körül keskeny sötét sávok díszítik. Szaporodáskor a hímek sötét nászruhát öltenek, homlokuk duzzadttá válik. Kis termetű hal, a legnagyobb példányok is csak 20-25 centimétert érnek el.

Bár a nagyobbak halakat is fogyasztanak, táplálékának zömét vízi gerinctelen állatok, elsősorban rovarlárvák teszik ki. Utóbbiak között - az árvaszúnyogok és szitakötők mellett - előkelő helyet foglalnak el a csípőszúnyogok lárvái, amelyek nagy tömegben tenyésznek élőhelyén.

Élőhelye a vízi növényzettel benőtt csendesebb területek, ám rendkívüli igénytelensége révén gyakorlatilag az összes víztérben előfordulhat.

Eredeti hazája Távol-Keleten, az Amur középső és alsó folyásának vízgyűjtőjén található, Oroszország, Kína és Korea közös határvidékén. Európában kezdetben akváriumi halként tűnt fel, de a 70-es évektől kezdve természetes vizekből is kimutatták jelenlétét. Előbb Moszkva környékén, majd a Balti-tenger mellékén, néhány éve Lengyelországban figyelték meg. 1990-es évek végén jelent meg a Tisza-tóban, azóta folyamatosan terjed.

Magyarországi első előfordulását a Tisza-tó tiszafüredi környékén (Harka, 1998) jegyezték fel. Az azóta eltelt rövid idő alatt általános elterjedésű lett a Tisza teljes Magyarországi vízgyűjtőjén. Agresszív terjeszkedése, igen nagy ökológiai tűrőképessége, valamint ragadozó életmódja miatt jelentős veszélyt jelent a hazai - elsősorban limnofil és stagnofil - halfajokra.

A nagyobb ragadozók táplálékaként lehet jelentős. Néhány éven belül valószínűleg a magyarországi halastavak egyik legtömegesebb "szeméthala" lesz.