Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
A legnagyobb méretű, édesvízben előforduló halfaj. Hossza elérheti a 6 métert, tömege pedig az 1 000 kg-ot is. Törzse orsó alakú a többi toknál zömökebb. A hát színe szürke, feketés, a hasoldal fehér. Farokúszója a tokfélékhez hasonlóan heterocerk. Orra tompa. Alsó állású, jellegzetes félhold alakú szája igen nagy, eléri a fej alsó oldalának peremét. Az alsó ajak középen megszakított. Négy bajuszszála hosszú, eléri a felső ajkat, oldalról lapítottak, szegélyük sima.
A viza vándorlásának speciális és élőhelyenként is eltérő tér és időbeli mintázata van. Az ivarérést követően, ami igen későn, a hímeknél 10-16, a nőstényeknél 13-20 éves kor között következik be, a szaporodásra felkészült egyedek elkezdik anadrom vándorlásukat a folyókon fölfelé. Ennek két fő periódusa az ősz, valamint a tél vége, tavasz. Az őszi vándorlók a telet az édesvízben töltik. Az ívás időszaka a Dunában április-május, 9-17 ?C-os vízhőmérsékletnél. A leívott egyedek visszavándorolnak a tengerbe, míg a fiatal állatok többnyire passzív sodródással szintén a tengerbe jutnak vissza. A fiatal egyedek táplálékát elsősorban a bentikus vízi gerinctelenek alkotják. Később fő tápláléka egyre inkább az egyéb halfajok egyedeiből kerül ki.
A viza anadrom faj, vagyis életét a tengerben tölti, csak szaporodni hatol be a folyókba. Élőhelye is ennek megfelelően kettős. A tengerekben alapvetően a pelagiális zónában él, vertikális mintázatában a táplálék mozgását követi. A Fekete-tengerben 160 méter mélységig is lehatol. Szaporodási vándorlása során a folyók fenék közeli, legmélyebb területeit részesíti előnyben. Ívása a folyók legmélyebb, nagy sodrású szakaszain, köves, vagy kavicsos aljzaton történik.
Ponto-kaszpikus faj, jelenlegi elterjedési területe a Fekete-tenger, Azovi-tenger, Kaszpi-tenger vízgyűjtő területére korlátozódik. Kisméretű populációja emellett megtalálható az Adria vízgyűjtőjében is. A folyószabályozások, keresztzárások létesítése miatt jelenlegi áreája csökkenő. Hazánkban a vízrendezések megkezdése előtt a Duna mellett megtalálható volt a Vág, Dráva, Száva, Tisza, Zagyva, Körös, Maros vizében is. Napjainkban a Vaskaputól felfelé csak igen ritkán jut egy-egy példány. Utoljára Magyarországon 1987-ben Paksnál került elő.
Az adriai és Azovi-tengeri populáció mára kipusztult. Az egyetlen Fekete-tengeri populáció ívási helye a Duna alsó szakasza a Vaskapuig. Az IUCN vörös könyve szerint a faj súlyosan veszélyeztetett (CR), populációi csökkenők. Fennmaradását a túlhalászás, az ívóhelyek megszűnése mind a keresztzárások, mind a környezeti terhelés következtében ma már csak telepítés biztosítja. Szerepel az Élőhelyvédelmi irányelv V. függelékében, a Berni egyezmény III., valamint a Washingtoni egyezmény II. függelékében. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft.
Jelenlegi élőhelyén halászati hasznosítása jelentős, emiatt a faj túlhalászott. A tengerekben elsősorban húsáért, a torkolati területeken pedig ikrájáért fogják, amiből a fekete kaviárt készítik. Elterjedési területén telepítések is történnek.