TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Teste orsó alakú, megnyúlt. Hosszúsága meghaladhatja a 2 métert, tömege megközelítheti a 100 kg-ot. Háta szürkés-barna, zöldes, a hasi rész sárgás-fehér. Farokúszója heterocerk. Az orr lekerekített, majdnem tökéletes kúp alakú. A hát meredekebben ívelt, ugyanis az első háti vért megnyúlt, a következőknél nagyobb, tompaszögű, összeolvadt a fejjel. Szája közepesen nagy, bajuszszálai hengeresek, rojtozottak, megközelítik a felső ajkat. Fontos határozó bélyege, hogy az alsó ajak vaskos, középen nem megszakított.

Anadrom faj, ugyanakkor állandóan édesvízi populációi is jellemzőek. Az anadrom populációk vándorlása az egyes vízgyűjtő területeken elkülönül, lehet tavaszi és őszi, illetve egyszeri, elhúzódó. Az ívás időszaka a Duna vízrendszerében 10-15 C közötti vízhőmérsékleten jellemző, április elejétől május elejéig tart. Az ivarérett kort, hasonlóan a többi tokféléhez viszonylag későn érik el. A tejesek 6-9, míg az ikrások 12-14 éves korukban válnak ivaréretté. Ívása jellemzően minden második vagy harmadik évben van. Táplálékát elsősorban a folyóvizek jellemző, nagyobb tömegben jelen levő bentikus gerinctelen szervezetei - rákok (Crustacea), kérész (Ephemeroptera) álkérész (Plecoptera), tegzes (Trichoptera), szitakötő (Odonata) lárva, csigák, kagylók (Mollusca) alkotják. Emellett azonban viszonylag nagyobb szerepet játszanak étrendjében a kisebb méretű bentikus életmódú halak is, amelyek a tengerben elsősorban a gébfélék (Gobiidae) közül kerülnek ki.

Az anadrom populációk is elsősorban a tengerparti területeken, valamint a folyók brakkvízi torkolati szakaszán fordulnak elő, elsősorban az iszapos aljzatú élőhelyeken. A folyóvizekben is elsősorban a kevésbé mély, bentikus táplálékban gazdagabb területeken fordul elő a folyók gyorsabb, de mélyebb, kavicsos, agyagos aljzatú, epipotamális, vagyis márna szinttájú szakaszán. Az ívás helyszínei a folyók mély, sodort területei, ahol az aljzat kavicsos, vagy kemény, agyagos-márgás.

onto-kaszpikus eredetű és elterjedésű faj. Areája a Fekete-tenger, Azovi-tenger, valamint a Kaszpi-tenger vízgyűjtőjére terjed ki. A Fekete-tenger vízgyűjtőjében kizárólag a Duna vízrendszerében fordul elő. A vízrendezések előtti időszakban leírták a Dunából egészen Pozsony magasságáig, valamint a Vág, Dráva, Száva, Tisza folyókból. Az anadrom populációk mellett teljes mértékben édesvízi populációi is vannak. A hazai állomány is ez utóbbihoz tartozik. Eredeti elterjedési területén kívül telepítés eredményeként önálló populáció él a Balhas-tó vízgyűjtőjében, az Ili folyóban.

A kihalás szélén lévő faj. Az Aral vízgyűjtőjéből egy Nematoda (Nitzschia sturionis) fertőzés miatt állománya kipusztult, a Duna vízrendszerében is kifejezetten ritka. Az IUCN vörös könyve szerint súlyosan veszélyeztetett (CR) az állománya, a populációk mérete csökkenő. Hazánkban csak néhány recens adata van a Dunából, Tiszából, Drávából, valamint a Murából. Szerepel az Élőhelyvédelmi irányelv V. függelékében, valamint a Washingtoni egyezmény II. függelékében. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft.

Ritkább előfordulása miatt a folyók torkolati, valamint a tengerparti területein is a többi tokfélénél kisebb jelentőségű, habár mind húsa, mind ikrája értékes. Halászata elsősorban a Kaszpi-tenger területén jellemző. Itt a halászat mellett rendszeresen telepítik is.