Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
Teste orsó alakú. A faj legnagyobb példányainak mérete meghaladhatja a 2 métert és a 200 kg-ot. Ugyanakkor az Acipenser baeri stenorchinchus alfaj rendszerint nem éri el ezt a méretet. Színe meglehetősen változatos. Háta a világosszürkétől a sötétbarnáig, hasa a fehérestől a sárgásig változhat. Az orra csúcsos, hossza azonban igen változatos lehet. A fiatal egyedek vértjeinek végződése éles, amelyek a kor előrehaladtával lekopnak. Szája viszonylag kicsi, az alsó ajak középen megszakított, a felső ajak az alsó ajak irányába kissé becsúcsosodik. Hosszú és sima bajuszszálainak alapja közelebb esik az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz.
A faj migráció szempontjából három típusra válik szét. A vándorló forma ősszel a folyók torkolati szakaszán gyülekezik, itt áttelel ("téli tok") és tavasszal kezdi meg, akár több ezer km-es vándorlását az ívóhelyet jelentő folyók középső-felső szakaszáig. A rezidens alak nem tesz meg hosszabb utat, élőhelyén, a folyók epipotamális szakaszán ívnak. A Bajkál-tavi alakra különleges, tavi-folyóvízi vándorlás jellemző, amely akár 1 000 km hosszúságú is lehet a Szelenga folyón. Az ívás 9-18 C között, rendesen május-júniusban zajlik. Ivarérettségüket egészen későn, 17-24 (tejes), illetve 19-30 (ikrás) éves korukban érik el. Az Acipenser baeri stenorchinchus alfaj példányai ennél valamivel hamarabb, 9-12 éves koruk között válnak ivaréretté. Táplálékukat elsősorban a bentikus gerinctelen táplálékszervezetek (Chironomida, Amphipoda, Isopoda, Polychaeta, Ephemeroptera, Trichoptera) alkotják, azonban jelentős a detritus- fogyasztásuk is.
Kifejezetten reofil és bentikus faj. A vándorló alfaj többnyire a folyók alsó, vagy torkolati, brakkvízi szakaszain él, homokos, iszapos aljzatú mélyebb, sodortabb területeken az aljzat közelében. A Bajkál-tavi állományok általában a tó 20-50 méteres mélységében élnek. Az ívás helyszíne a folyók felsőbb, köves-kavicsos, illetve kavicsos-homokos szakaszai.
Zoogeográfiai szempontból a Palearktikus faunaterület Szibériai faunatartományának halfaja. Areája az Ural keleti oldalán futó Ob folyótól a Kelet-Szibériai Kolima folyóig terjed. Két alfaját különböztetik meg. Az egyik, a törzsalak (A. baeri baeri) az Ob vízrendszerében él, szemi-anadrom a másik, az A. baeri stenorchinchus a Jenyiszej, Léna, Kolima vízgyűjtőjében terjedt el és állandóan édesvízben élő alak. Ez utóbbi alfaj egy formáját alkotja a Bajkál vízrendszerében élő, különleges tavi-folyóvízi vándorló populáció. Európában több helyen az állandóan édevízi alakot telepítik. Magyarországra 1981-ben a szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézet importálta. Az azóta eltelt időben mesterségesen szaporított egyedeit egyre több horgásztóba helyezik ki, amely következményeként várhatóan természetes vizeinkben is megjelenik.
Eredeti élőhelyén állományai veszélyeztetettek az élőhely degradáció, ivóhelyek megközelíthetetlensége következményeként. Európában, így hazánkban is tájidegen, mesterségesen behurcolt. Hazai halászati hasznosítása következtében várhatóan megjelenik természetes vizeinkben is. Természetes szaporodása Európában nem ismert.
Eredeti élőhelyén kedvelt halászati zsákmány, az egyik legértékesebb édesvízi halfaj. Jelenleg csökkenő állománya miatt halászata is csökkent. Hazánkban a Szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézetben génbanki állományt tartanak fenn. Több európai és hazai intenzív akvakultúrában is termelik. Ezen kívül egyre több horgásztóba helyezik ki a fajt.