Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Többnyire közepes termetű, szélesen szétterülő vagy boltozatos koronát fejlesztő lombhullató fa. Törzsének kérge barnásszürke, vékony, szabálytalan pikkelyekben lehámló, a fiatalabb ágakon még sima. Vesszői fényesek, középbarnák és paraszemölcsösek, olajzöld fényes, kissé ragadós rügyei tojásdadok, kopaszak. Spirálisan szórt állású, tojásdad levelei szárnyasan karéjosak, a karéjok hegyes háromszög alakúak, a levél csúcsa felé egyre kisebbek. A levél színi oldala lombfakadáskor még ritkásan szőrös, később lekopaszodó és sötétzöld színű, fonáka molyhos, szintén lekopaszodó. lombja ősszel vörösre színeződik. Sárgásfehér, legfeljebb 1,5 cm átmérőjű virágai nyár elején laza összetett sátor virágzatokban nyílnak az oldalhajtások végén. Portokjai felnyílás előtt sárgák, később megbarnulnak. Vastag héjú, paraszemölcsös alma áltermése éretten világosbarna, paraszorbinsavat tartalmaz, ezért nyersen kissé mérgező. A barkóca a lisztes berkenyével kereszteződésével a Dunántúli középhegységben több mint húsz állandósult kisfajt alakult ki, melyek alapos feldolgozását Kárpáti Zoltán készítette el. Ezek közül több ma is forgalomban lévő díszfa.
5-10 m
május-június
október
Közép-európai - szubmediterrán - elő-ázsiai flóraelem.
Lombos erdeinkben mindenütt előfordul, középhegységi száraz molyhos tölgyesekben gyakori.