Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Általában alacsonyabb termetű, szabálytalan, többnyire nyitott koronát fejlesztő lombhullató fa. Törzse a korona felső részéig érő sudárban folytatódik. Kérge az idősebb törzsön pikkelyes, a fiatalabb ágakon fényes szürkésbarna vagy halványszürke, vízszintes repedésekkel tagolt. Vesszői árnyékban fakó zöldek, napos helyen szürkés bordók. Rügyei nagyok, akár 15 mm hosszúak is lehetnek, keskeny kúposak vagy tojásdadok, csúcsuk kissé oldalra hajló, kevés lilásfekete, fehéren szőrös szegélyű rügypikkellyel fedettek. Páratlanul szárnyasan összetett, spirálisan szórt állású levelei hosszúkás-lándzsás, fűrészes szélű nyél nélküli (ülő) levélkékből állnak. A levélkék válla kerek, csúcsuk tompán kihegyesedő, színi oldaluk élénk vagy halványzöld, fonákuk világoszöld, rendesen szőrtelenek (kopaszak). A levélalap fejlett, a levélnyél megpirosodó. Krémfehér, 1 cm átmérőjű virágai nyár közepén az oldalhajtások csúcsán fejlődő széles bugavirágzatokban nyílnak. kevesebb mint 1 cm átmérőjű alma áltermései éretten narancspirosak, savanykás ízűek, ehetők. Elsősorban mutatós termése miatt kedvelt, fény- és vízigényes díszfa.
8-20 m
június-július
szeptember-október
Euroszibériai flóraelem, a Kaukázusban közeli rokona, a Sorbus caucasigena váltja fel.
Mészkerülő lombos erdők, hegyvidéki bükkösök elegyfája, díszfaként sokfelé ültetik.