Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
TERRA Alapítvány
4030 Debrecen, Tátra u. 12.
Faj adatlap
Salix alba L.
Magyar név:
Fehér fűz
Familia:
Salicaceae
Család:
Fűzfélék
Magas termetű, szabálytalan terebélyes koronájú lombhullató fa. Vastag törzse általában már alacsonyan több vázágra oszlik. Szürke kérgét hosszanti árkok hálózata borítja. Vesszői olajzöldek vagy szürkés okkersárgák, kopaszok vagy rányomottan szőrösek, de idővel ez a szőrzet is lekopik, a napsütötte oldalon vöröslők. Hosszúkás, vesszőhöz simuló rügyeit egyetlen rügypikkely fedi, a rügyalap kiemelkedő. Spirálisan szórt állású, általában 10 cm-nél rövidebb, keskeny lándzsás, ép szélű levelei rövid nyelűek, a levéllemez mindkét végén kihegyesedő, színi oldala zöld és ritkásan fehér selymes szőrökkel borított, fonákán ezüstfehér, sűrűn, rányomottan selymes szőrös. Vegyes oldalrügyekből fejlődő kétlaki virágai mintegy három héttel lombfakadás után nyílnak. Bár a köznyelvben a fűzfák virágzatát "barkának" nevezik, virágzatuk felálló, ezért helyesen füzér, megporzásukat pedig nem a szél, hanem a rovarok végzik. A porzós füzérek néhány kisebb lomblevél felett a rövid oldalhajtások csúcsán fejlődnek, hosszúságuk általában nem haladja meg az 5 cm-t. A mindössze két porzóból álló porzós virágok a füzérben rövid, kanalas murvalevelek tövében ülnek. A termős füzérek a porzósakhoz hasonló hosszúságúak, a termős virágok mindössze egy hosszú, kúpos termőből állnak, melynek csúcsán jól látható a kétkaréjú bibe. A virágok murvalevelei zöldesfehérek, csak a tövükön szőrösek, a porzós és a termős virágban egyaránt vannak nektármirigyek. A fűzfák termése két kopáccsal nyíló tok, melyből a repítő szőrös magvak nyár elején messzire szállnak a széllel. A fehér fűz várható élettartama meghaladja a 100 évet. A fűzfák vesszői nedves közegben könnyen gyökeresednek. Vízparton, ahol gyakoriak az áradások még az idősebb törzsek is gyakran fejlesztenek szakállszerű járulékos gyökérkötegeket. Ez a nedves környezethez való alkalmazkodásra vezethető vissza. A fűzfák továbbá jól tűtik az erős metszést. Azok az úgynevezett "botoló" füzek, amelyek hosszú vesszőit kosárfonáshoz éves rendszerességgel szedik, vastag törzsükön jellegzetes gömb alakú hajtástömeget fejlesztenek. Számos kerti változata közül említést érdemel a sárgaüstökű vagy aranyvesszejűfűz (Salix alba var. vitellina), és a szomorúfűz (Salix alba var. tristis). Szomorúfűznek azonban több különböző fajtól származó csüngő ágú változatot neveznek, ilyen például az élénk okkersárga vesszejű babiloni szomorúfűz (Salix babylonica), és az európai szomorúfűz (Salix × sepulcralis 'Chrysocoma'). A fehér fűz kérgéből vonták ki elsőként a szalicilsavat, mely amellett, hogy befőzéshez használt tartósítószer, hatékony fájdalom- és lázcsillapító. Ennek káliumsója a kálium-szalicilát (kalmopirin), helyette azonban ma már elterjedtebben használják az acetil-szalicilsavat, melyet elsőként a réti legyezőfűből (Filipendula ulmaria, régebbi nevén Spiraea ulmaria) vontak ki, ebből ered népszerű neve, az aszpirin. Tavasz végén, nyár elején a vízparti fűzfák levelein apró kabócalárvák szívogatnak. A ragadozók ellen nyálhabbal vonják be magukat, melyből a feleslegben felszívott növényi nedv időnként lecseppen. Ilyenkor úgy érezhetjük, mintha napos időben is cseperegne az eső.
Magasság
20-30 m
Virágzás
április-május
Termésérés
június
Származás
Eurázsia
Élőhely
Ártéri puhafaligetek: Tápanyagban gazdag talajú, időszakosan elárasztott területek.