Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Közepes termetű, kanyargósan ágas, erősen sarjadzó, szétterülő koronájú lombhullató fa. Kérge sötétbarna, nem árkolt. Vastag, barna vesszőit legalább 2 mm hosszú, bársonyos, világosbarna szőrök borítják. Apró, gömbölyű, fedetlen, szőrös rügyeit a levélripacs alulról ívesen körülveszi. Spirálisan szórt állású, páratlanul szárnyasan összetett levelei lándzsás, fűrészes szélű, ülő levélkéből állnak. Levélnyele vastag, szőrös, a mintegy 12 cm hosszú levélkék válla kerek és kissé aszimmetrikus, csúcsuk hegyes, fokozatosan elkeskenyedő. Lombja ősszel ragyogó pirosra vagy narancssárgára színeződik. Apró, zöld virágai nyáron hajtásvégi bugavirágzatokban nyílnak. Mire az apró, szőrös, élénkpiros szikkadó csonthéjas termések megérnek, bugája sűrű, kúpos csoportba tömörül, melyet a gyékény (Typha) torzsavirágzatához hasonlónak látva kapta Linnétől a typhina jelzőt. Magyar neve onnan ered, hogy régen érett terméses virágzatát pikáns íze miatt ecetbe áztatták. Dísznövényként parkokba és kertekbe régóta sokfelé ültetik, egykori telepítése helyén a kertgondozás megszűnésével is tartósan fennmarad (kultúrreliktum), sőt a számára alkalmas élőhelyeken sarjhajtásaival szaporodik, és egyre nagyobb területeket képes elfoglalni (budai Sas-hegy).
10 m
június-július
szeptember-október
Észak-Amerika keleti része
Többnyire száraz, sziklás talajú bozótosok, erdőszélek.