Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Magas termetű, terebélyes, szétterülő ágrendszerű, boltozatos koronájú lombhullató fa. Törzse többnyire alacsonyan elágazik, de sudaras is lehet, erős ágai többszörösen görbültek. Kérge sötétszürke vagy világos barnásszürke, más a fiatal példányokon is feltűnően árkolt, repedezett. Vesszői többnyire vöröses barnák, a vessző kérge fényes, hosszanti paraszemölcsökkel tarkított, a rügyalapok kiemelkedők. Széles tojásdad, kúpos rügyei tompa hegyűek és tompán ötszögletűek. A rügypikkelyek széle gyakran enyhén pillás. Spirálisan szórt állású, hosszúkás visszás tojásdad levelei szárnyasan karéjosak, szélük hullámos is lehet. A levéllemez színi oldala csupasz, tomp fényű élénkzöld, fonáka viaszos, szürkészöld. A karéjok csúcsa kerek, csúcsi és az oldalsó karéjok hasonló méretűek. A szemközti karéjok nem pontosan egymás mellett helyezkednek el, ettől a levél kissé aszimmetrikus. A levélnyél rövid (többnyire 0,5-1 cm hosszú), a levél válla jellegzetesen füles, erről a faj termés hiányában is könnyen felismerhető. Levelei októberben rövid időre sárgára színeződnek, majd világos barnára száradva a tavaszi lombfakadásig a fán maradnak, ezzel télen enyhítik az erdő mikroklímáját és búvóhelyet nyújtanak az állatoknak. Szélmegporzású virágai lombfakadáskor hosszú tengelyű barkákban fejlődnek, a porzósak a vessző csúcsának közelében lévő oldalrügyekből, a termősek a csúcsi vegyesrügyből fejlődő hajtás csúcsán állnak. Tojásdad makktermései egyedenként változó méretűek, 2-4 cm hosszúak és 1-2 cm szélesek lehetnek. Kupacsa szorosan egymáshoz simuló, fedelékes pikkelylevelekkel borított, belőle a makk nagy része kilátszik. A faj nevében szereplő "kocsány" valójában a termős barkavirágzat hosszúra nyúlt tengelye, melyen a makkok ülők (tehát kocsánytalanok), a kocsánytalan tölgy termős virágzatának tengelye ezzel szemben olyan rövid, hogy annak termései látszólag közvetlenül a vesszőn ülnek. Levelein, vesszőin, kupacsán és rügyein változatos alakú gubacsok nőhetnek, ezekben parányi gubacsdarázs lárvák fejlődnek. Termése a szajkótól a vaddisznóig és a szarvasokig különféle állatok kedvelt tápláléka. Értékes, kemény fáját a kádárok és az asztalosok keresik. A kocsányos tölgy az Alföld őshonos fája, telepítése kívánatos. Helybe vetve, karógyökere egyenesen lefelé haladva megkeresi a talajvizet, még akkor is, ha az igen mélyen helyezkedik el. Az egyéves kocsánytalan tölgy csemeték föld feletti része mindössze 10-20 cm magas, főgyökerük hosszúsága azonban meghaladhatja az egy métert, évente tehát legalább ennyit haladnak lefelé. Kedvező időjárási viszonyok mellett a kocsányos tölgy már 6 éves korában meghozza első terméseit, bő termést azonban csak bizonyos években hoz. Öntözetlen körülmények között az Alföldön 6 m mélyen elhelyezkedő talajvízszint mellett a 10 éves csemeték magassága meghaladhatja az 5 métert. Erdészeti ültetvényekben vágásfordulója 100-125 év, és a fiatal csemetékben a vad nagy károkat okoz, emiatt alig telepítik, pedig egy évszázad után meghozza az árát és alatta természetközeli növényzet alakul ki. Többször megfigyelték, hogy a 20-30 éves kocsányos tölgy ültetvényekben megjelennek a kosborok (vadon termő orchideák). A leghosszabb élettartamú európai fák egyike, várható élettartama meghaladja az ezer évet (törzsének átmérője pedig a 3 m-t). A romantikus alakú vén tölgyfákat banyafának is nevezik.
20-45 m
május-június
szeptember
Európai (-mediterrán) flóraelem.
Hazánkban az Alföldön és a középhegységek szélén 250 m tengerszint feletti magasságig üde vagy nedves talajon. Ahol mélyre hatoló gyökerei elérik a talajvizet szárazabb területeken is szépen fejlődik.
Írországtól a Baltikumig és a Kárpát-medencéig, valamint Dél-Skandináviától a Pireneusokig a magashegységeket kivéve elterjedése folytonos, Kelet-Európában, a Kaukázus vidékén és Kis-Ázsiában areája felszakadozik.