Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Magas termetű, fiatal korban szabályos tompa csúcsú kúpos paraboloid koronájú örökzöld fa. Kérge fiatalon sima, zöldesbarna, kissé repedezett, gyantahólyagos, idősebb korban barnásvörös, szabálytalan, lekerekített szélű pikkelyekben leváló. Ágai rövidek de vastagok, merevek, vízszintesen állók, vesszői és friss hajtásai az ágak végén felállók. Merev, egyenes tűlevelei ötösével fejlődnek a törpehajtásokon, hosszuk 5-8 cm, vastagságuk 1 mm, belső oldalon viaszcsíkosak, keresztmetszetük háromszög alakú. Porzós tobozai virágzáskor bordók, a kihulló virágpor halványsárga. Termős tobozait hamvas viaszréteg borítja, kékeszöldből kékeslila majd éretten lilásbarna színűvé változnak, kerekdedek vagy tojásdadok, 5-8 cm hosszúak. Nagy, tápláló magvainak szárnya elcsökevényesedett, a toboz ezért nem nyílik fel, hanem egészben hullik le, de legtöbbször még a fán feltörik az állatok, többnyire a szajkók. A cirbolyafenyőt megkapó szépsége ellenére dísznövényként ritkán telepítik, pedig nem ragaszkodik feltétlenül a magashegységi éghajlathoz. Az európai fafajok közül a cirbolyafenyő várható élettartama a legmagasabb, elérheti az ezer évet is. Erdészeti telepítésével főként Skandináviában foglalkoznak, a Magas-Tátrában szibériai alfajának (P. cembra subsp. sibirica) telepítésével próbálkoztak. Közép-Európai állományai védendők, értékes, egyenletes szerkezetű fáját az Alpokban, ahol viszonylag több van belőle még házépítésre is használják.
20 m
május-június
tobozérés: tavasszal
Alpok, Kárpátok
Magashegységi törpefenyvesek, savanyú, sziklás talajon 1700-3000 m tengerszint feletti magasságig.