Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Közepes termetű, terebélyes koronájú lombhullató fa. Törzse gyakran csavarodott vagy ferde. Kérge sötétbarna vagy vörösbarna, szálkásan repedezett, törzse és vastagabb ágai bütykös megvastagodásoktól gyakran egyenetlenek. Vessző vastagok, világosbarnák, sűrűn szőrösek, rövid ízközűek. Rügyei kúpos tojásdadok, 3-5 sötétbarna, finoman szőrös rügypikkellyel fedettek. Levelei széles-tojásdadok, 6-12, ritkán 20 cm hosszúak, vastagságuk átlagosan fél milliméter. A levéllemez többnyire tagolatlan, ritkábban karéjos, válla mélyen szíves, kissé aszimmetrikus, csúcsa hegyes, széle csipkés-fűrészes. A levélnyél több mint 3 mm vastag és kevesebb mint 2 cm hosszú, szőrös, felül lapos vagy alig bemélyedt. Pálhái keskenyek, szálasak, 15-20 × 1-2 mm méretűek, korán lehullanak. A levél színe sötétzöld, színi oldalán szabad szemmel is jól látható sűrűn érdes szőrös, fonákán lágy szőrös. Porzós barkavirágzata rövid virágzati tengelyű, a termős virágzat tengelye nagyon rövid, a termős fejecske csaknem ülő, tojásdad. A virágtakaró négytagú lepel, a termős virágok nagyobbak és nem ülnek olyan sűrűn egymás mellett, mint a fehér eperfánál, számuk 30-40 között változik. A termős virágok lepellevelei erősen szőrösek. Makktermése barnássárga, 3 mm-nél nagyobb, hosszúkás tojásdad. Húsos lepellevelekkel körülvett makk-terméságazata szőrös, az érés kezdetén halvány, később sötétpiros, majd csaknem fekete. Alakja tömzsi, hossza 2-2,5 cm, leve erősen festő, íze kellemesen savanykás-édes. A fekete eperfát egykor elsősorban termése miatt ültették, a Földközi tenger vidékén a fehér eperfa behozatala előtt azonban a selyemhernyó tápnövényeként is használták. Ma már sajnos alig ültetik, pedig a fehér eperfával szemben nem gyomosít, és termésének íze is sokkal jobb, hazai példányszáma erősen megfogyatkozott.
8-12 m
május
július
Irán, Kaukázus
Eredeti természetes élőhelye ismeretlen, A fekete eperfa az ókorban a Földközi tenger vidékén már széles körben elterjedt volt. Pannóniába valószínűleg még a Rómaiak telepítették be, első hazai írásos említése 1410-ből való.