Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
A nyár végi, őszi természetjáró gyakran már csak a virágos növények elvirágzása után keletkező termésekkel találkozik. Ezek is rendkívül szépek, változatosak és segítségükkel ugyanúgy meghatározhatók a növények. Ehhez szeretnénk bemutatóanyagunkkal egy kis segítséget nyújtani
A termés a virág termőtájában a megtermékenyítés után kialakuló szaporító szerv. Magába zárja, védi a magkezdeményekből
fejlődő magokat - az új egyed kezdeményeit, esetleg elterjesztésüket is segíti.
A rendkívül változatos terméstípusok kialakításában a legfontosabb tényező a magház falából képződő termésfal (perikarpium) szerveződése.
Ez általában három rétegű:
1. külső termésfal (exokarpium) - a termés változatos, gyakran viaszos bőrszövete.
2. középső termésfal (mezokarpium) - lehet lédús, húsos vagy akár teljesen elszáradt csontkemény is.
3. belső termésfal (endokarpium) - néha hártyás, máskor kemény, vagy lédús, esetleg visszafejlődik,eltűnik.
Ha a termés kialakításában csak a termő vesz részt valódi termésről beszélünk. Ha más virágrész is részt vesz ebben a folyamatban
akkor áltermés keletkezik.
A termésfal víztartalmát tekintve húsos és száraz terméseket ismerünk. Mindkét csoportban vannak zárt termések,
illetve az érés folyamán felnyíló termések. A több termőből létrejött termések: összetett termések,
melyek lehetnek társas termések, és ritkább esetben terméságazatok.