Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
A hajdani Gömör legjelentősebb, közel 20 ezer hektáros természetvédelmi területe az Aggteleki Nemzeti Park, mely csodálatos élővilágával, varázslatos tájaival és barlangjaival látogatók ezreit csábítja évről évre. Területe a Gömör-Tornai Karszthegység legdélebbi nyúlványa, mely szerves egységet alkot a Szlovák-karszt Tájvédelmi Körzettel. Bár a geográfiai, természetföldrajzi és kulturális egységet alkotó karsztot országhatár osztja ketté, a természeti értékeket megőrzését már mindkét oldalon a természetvédelem garantálja.
Az Aggteleki-karszt fő tömegét a Triász időszaktól kezdődően lerakódott, főleg tengeri üledékrétegek építik fel. Alapvetőek a lerakódott steinalmi, gutensteini és wettersteini mészkövek, melyek különleges geológiai formák kialakulását tették lehetővé. A geológiai értékek legreprezentánsabb képviselői a barlangok, melyekből a nemzeti park területén közel 270-et tartanak nyilván. Cseppkőképződményei alapján a legnevezetesebb a Baradla-Domica-barlangrendszer, amely 25 km-es hosszúságával a mérsékelt égöv egyik leghosszabb idegenforgalmi hasznosítású cseppkőbarlangja. A Baradlában találjuk hazánk legnagyobb állócseppkövét, a Csillagvizsgálót, valamint a legnagyobb barlangi termet, az Óriások termét is.
A felszínen a déli lejtők, a Kárpátok közelsége, a kopár karsztfelszínek vagy a szűk szurdokvölgyek megannyi különböző élőhelyi adottságot eredményeznek, így kevés ilyen érdekes helyet találunk még Európában ahol ennyire nagy lenne az élővilág változatossága.
A földrajzi elhelyezkedés és a felszín változatossága sajátos éghajlati viszonyokat eredményez, így több területen a növény és állatvilág legfontosabb vonása a peremhelyzet és az átmeneti jelleg. A változatos felszíni formáknak köszönheto mikroklímatikus különbségek teszik lehetové, hogy egymás szomszédságában találnak megfelelo élohelyet eltéro igényu állat- és növényfajok. Az északi oldalakon, töbrökben gyakran kárpáti elterjedésu fajokat találunk, míg a déli kitettségu oldalakon melegkedvelo fajok tenyésznek. A kialakult nagy változatosság és térbeli mozaikosság viszont nem csupán a karsztos felszínnek, hanem az évszázados hagyományos muvelésnek is köszönheto.
Emellett a barlangok kiegyenlített hőmérséklete, a magas páratartalom és az állandó sötétség különleges feltételeket támaszt a barlangokban élő állat- és növényfajok számára. Az addigi kutatások eredményeként több mint 500 állatfajt sikerült eddig kimutatni az Aggteleki-karszt barlangjaiból, melyek jelentős része gerinctelen.
A nemzeti park területe és az azt övezo táj az oskortól lakott, a Baradlában már a 6-7000 éve élt emberek nyomait is gyakran sikerült megtalálni. Az itt élo emberek megélhetését az állattartás, mészégetés, szénégetés, fakitermelés és kisebb mértékben a földmuvelés biztosította. A kaszálók, a legelok és a földmuvelésre alkalmas területek kialakításához, az épületfa és a tüzifa kinyeréséhez fakitermelésre volt szükség, így jelentos kiterjedésuek azok a másodlagos élohelyek - száraz rétek, kaszálók, sztyeprétszeru gyepek, borókások és csarabosok -, melyek az irtások helyén alakultak ki. A Gömör-Tornai-karszt területe az oklevelek tanulsága szerint már több mint 800 év óta ismert kultúrtáj, így a hagyományos gazdálkodási formák eredményeként olyan különlegesen mozaikos táj alakult itt ki, ahol megmaradt a természetes tájelemek kapcsolata és változatossága, az élovilág egyedülálló gazdagsága.
Nagy számú régészeti és kultúrtörténeti érték is található a nemzeti parkban és közvetlen környékén. A sok évszázados vár- és kolostorromok (Szádvár, Martonyi-kolostorrom, szalonnai és tornaszentandrási református templomok) a középkori építészet európai szinten is értékes emlékei. Több helyen napjainkig épen maradtak a vidékre jellemző népi építészet és tárgykultúra jellegzetes képviselői, a falusi parasztporták, az ipartörténeti emlékek és a temetők. Néhány apró falu még őrzi az elmúlt évszázadok hangulatát, így az idelátogatót nem csupán a varázslatos természet ejtheti rabul Magyarország legészakibb nemzeti parkjában.