 A Tisza, illetve tágabb értelemben a Tisza-völgy állatvilága rendkívül gazdag, az eltérő környezeti feltételeket biztosító élőhelyek sorozata az élőlényközösségek rendkívül összetett hálózatát adja, így nem csak fajgazdagságával hanem összetettségével is kitűnik. A folyóvölgy, topográfiai elhelyezkedése következtében egyedülállóan fontos szerepet tölt be az európai ökológiai hálózatban. Zoogeográfiai szempontból a fauna tagjai között legnagyobb arányban az európai, az euro-szibériai, ponto-kaspi és mediterrán elemek vannak jelen. Kiemelkedő jelentőségűek az őshonos kárpáti, ún. endemikus fajok. Ezeken túlmenően a Tisza élővilága az európai folyók nagyfokú meliorációja révén szabályozottsága ellenére is (elsősorban a felső-tiszai szakasz) sok tekintetben egyedülálló értékeket képvisel.
|
  A folyó hidrológiai-hidrobiológiai gradiens szerű változásai az élőlények jellegzetes hosszanti tagolódását adják, de finomítja ezt a képet az azonos jellegű szakaszokon belül részben természetes okok miatt, (pl. vízmélység és vízsebesség eltérései, kanyarok eltérő jellemzői, betorkolló mellékfolyók hatásai) részben az emberi beavatkozások (pl. partvédő kövezések, partvédő műtárgyak (sarkantyúk, ruganyok), duzzasztás) hatására bekövetkező módosulások. Szintén jelentős lehet egy-egy folyószakaszon a szennyezés következtében fellépő változások hatása, amelyek enyhébb esetben a jellemző fajok gyakorisági viszonyait változtatják meg, míg súlyosabb esetben a faunát teljesen át is alakíthatják, vagy akár kipusztíthatják. Szólni kell az élettájak eltérő állatvilágáról is, hiszen jelentős különbségek mutatkoznak a vízborítottság alapján; a sodorvonal, szélvíz, illetve a víz által csak időszakosan járt területek között. A folyóban egyaránt megtalálhatók a víz felszínén, vagy vízközt lebegő, illetve aktív  mozgást végző, valamint a mederhez, vagy más alzathoz kötődő életmódú élőlények. A folyó menti vizes élőhelyeknek, a morotváknak, hullámtéri erdőknek, vagy akár a folyót kísérő meredek partfalaknak rendkívül gazdag az állatvilága, amely ráadásul jelentősen eltér az adott folyószakaszra jellemző faunációtól. Ezek mindegyikének részletes jellemzésére e helyt nincsen mód, kizárólag a vízhez közvetlenül kötődő állatvilág általános bemutatására vállalkozhatunk.
|
A Tisza, illetve tágabb értelemben a Tisza-völgy állatvilága rendkívül gazdag, az eltérő környezeti feltételeket biztosító élőhelyek sorozata az élőlényközösségek rendkívül összetett hálózatát adja, így nem csak fajgazdagságával hanem összetettségével is kitűnik. A folyóvölgy, topográfiai elhelyezkedése következtében egyedülállóan fontos szerepet tölt be az európai ökológiai hálózatban. Zoogeográfiai szempontból a fauna tagjai között legnagyobb arányban az európai, az euro-szibériai, ponto-kaspi és mediterrán elemek vannak jelen. Kiemelkedő jelentőségűek az őshonos kárpáti, ún. endemikus fajok. Ezeken túlmenően a Tisza élővilága az európai folyók nagyfokú meliorációja révén szabályozottsága ellenére is (elsősorban a felső-tiszai szakasz) sok tekintetben egyedülálló értékeket képvisel.
A folyó hidrológiai-hidrobiológiai gradiens szerű változásai az élőlények jellegzetes hosszanti tagolódását adják, de finomítja ezt a képet az azonos jellegű szakaszokon belül részben természetes okok miatt, (pl. vízmélység és vízsebesség eltérései, kanyarok eltérő jellemzői, betorkolló mellékfolyók hatásai) részben az emberi beavatkozások (pl. partvédő kövezések, partvédő műtárgyak (sarkantyúk, ruganyok), duzzasztás) hatására bekövetkező módosulások. Szintén jelentős lehet egy-egy folyószakaszon a szennyezés következtében fellépő változások hatása, amelyek enyhébb esetben a jellemző fajok gyakorisági viszonyait változtatják meg, míg súlyosabb esetben a faunát teljesen át is alakíthatják, vagy akár kipusztíthatják. Szólni kell az élettájak eltérő állatvilágáról is, hiszen jelentős különbségek mutatkoznak a vízborítottság alapján; a sodorvonal, szélvíz, illetve a víz által csak időszakosan járt területek között. A folyóban egyaránt megtalálhatók a víz felszínén, vagy vízközt lebegő, illetve aktív 
mozgást végző, valamint a mederhez, vagy más alzathoz kötődő életmódú élőlények. A folyó menti vizes élőhelyeknek, a morotváknak, hullámtéri erdőknek, vagy akár a folyót kísérő meredek partfalaknak rendkívül gazdag az állatvilága, amely ráadásul jelentősen eltér az adott folyószakaszra jellemző faunációtól. Ezek mindegyikének részletes jellemzésére e helyt nincsen mód, kizárólag a vízhez közvetlenül kötődő állatvilág általános bemutatására vállalkozhatunk.