Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
TERRA Alapítvány
4030 Debrecen, Tátra u. 12.
Faj adatlap
Zingel streber (Siebold, 1863)
Magyar név:
Német bucó
Apácafúró, Orsóhal
Familia:
Percidae
Család:
Sügérfélék
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
|
I 10-12 | D1 VII-IX D2 I 12-13 |
Igen erősen megnyúlt, hengeres testű hal, feltűnően vékony farokrésszel. Feje hosszú, aránylag széles, felülről kissé lapított. Orra is megnyúlt, körülbelül kétszerese a szem átmérőjének. Közepes méretű szája teljesen alsó állású. Két hátúszója közül az elülső rövidebb, mint a hátulsó. Az első hátúszóban 8-9 tüske, a másodikban 12-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója viszonylag kicsi, a hátsó széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója közepesen hosszú, 10-12 osztott sugár támasztja. Mellúszói rövidebbek, mint az alatta elhelyezkedő hasúszók. Érdes tapintású kicsiny pikkelyei erősen ülnek a bőrben, számuk az oldalvonalon 70-82. Testének világosabb, sárgásbarna alapszínét széles, sötétbarna, ferdén lefutó sávok tarkítják. Kis termetű faj, a nagyobb példányok hossza is csak 12-15 cm.
Élettani sajátosságok
Fenéklakó hal lévén tápláléka is főként a mederfenéken élő férgekből, kis rákokból, rovarlárvákból és puhatestűekből kerül ki, de a víz által görgetett hordalékból is kiszedegeti az elfogyasztható szerves törmeléket. Szaporodásáról keveset tudunk, ívása március és május között zajlik le. A nőstények a folyóvizek sodrottabb részein a kavicsos-sóderes meder gödreibe rakják le ragadós ikrájukat, amelyet megtermékenyítés után finom kavicsréteggel fednek be
Élőhely
Élőhelye a vízfolyások felső és középső szakasza, kedveli a gázlós, gyors sodrású köves, kavicsos biotópokat. Kizárólag folyóvizekben élő, kifejezetten áramláskedvelő faj , amely állóvizekben nem él meg. Nagyobb folyókban a paduczóna fölső régiójától a dévér zóna fölső régiójáig fordul elő, ez utóbbinak az alsó régiójában - ellentétben a magyar bucóval - már nem található meg. Ugyanakkor azonban nem ragaszkodik annyira a nagyobb vizekhez, népes állományai élnek a kis folyók dombvidéki szakaszain is, a kis patakokból azonban hiányzik. Általában a sodrott mederszakaszokon található meg, az üledékes részeket kerüli, ennélfogva a duzzasztott folyószakaszokról elvándorol.
Elterjedés
Vizeinknek őshonos halfaja, amely itt, a Duna vízrendszerében alakult ki. Igen szűk elterjedési területének centruma a Duna-medence, melyen kívül csupán a Vardarban és mellékfolyóinak vízrendszerében található meg.
Természetvédelmi státusz
Kis elterjedési területe, valamint elterjedési területén alacsony egyedszáma miatt állománya veszélyeztetett. Ehhez járul az a tény, hogy élőhelyének kiterjedése az emberi hatás révén nagymértékben csökken. Ezek miatt felkerült a Berni Konvenció II., valamint a Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékébe. Hazánkban fokozottan védett.
Halászati hasznosítás
Gazdasági szempontból nincs jelentősége, mert egyrészt ritka, másrészt fogását a törvény tiltja.