Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
|
II-III 5-6 | III-IV 12-13 | - |
Teste mérsékelten nyújtott, kissé zömök, oldalról lapított. Feje közepes méretű, orra rövid, hossza körülbelül megegyezik a szem átmérőjével. Szája félig felső állású , benne apró fogacskákból álló kefefogazat van. A szájhasíték enyhén fölfelé irányul, a fölső állkapocs vége a szem alá ér. Hátúszója a test hátulsó részén helyezkedik el, meglehetősen hosszú, elágazó sugarainak száma 12-13, és az úszósugarak hossza hátrafelé haladva nem csökken. Anális úszója rövid, 5-6 osztott sugár számolható benne. Halaink többségétől eltérően, a farokúszója szabályosan lekerekített. Pikkelyei aránylag nagyok, és nemcsak a testet, hanem a fej hátsó részét is befedik. Átluggatott pikkelyekből álló oldalvonala nincs, de helyén egy világosabb csík húzódik, amelynek mentén 30-35 pikkely számlálható. Alapszíne barna, de a fején és a testén szabálytalanul elszórt fekete foltok láthatók. Apró termetű hal, 10 centinél nagyobbra nemigen nő.
A fiatalabbak zooplanktonnal táplálkoznak, az idősebbek férgeket, bolharákokat, rovarlárvákat, alkalomszerűen apró halivadékot fogyasztanak. Általában kétévesen lesz ivarérett, április-májusban szaporodik. Az ikraszemek száma egyedenként 100-200, átmérőjük kb. 2 mm. A halak az előzetesen letisztogatott alámerült növényekre ívnak, a lerakott ikrát a nőstény kikelésig őrzi, gondozza.
Tipikusan az alföldi kisvizek karakter faja, az áttetsző, illetve huminsavakban gazdag, vízinövényekkel benőtt vízterekben otthonos.
Az euroszibériai fajkomplexum termofil csoportjához sorolható, a Duna vízrendszerének reliktum endemikus faja.
Lokális elterjedése, valamint élőhelyeinek zsugorodása miatt Európában a kifejezetten fenyegetett kategóriába sorolják. Felvették a Berni Konvencó II., valamint a Élőhelyvédelmi Irányelv II. és IV. függelékébe. Magyarországon fokozottan védett.
A folyószabályozások előtt nagy mennyiségben fogták. Olyan mennyiségben volt jelen a mocsaras területeken, hogy állati takarmányként hasznosították.