Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
TERRA Alapítvány
4030 Debrecen, Tátra u. 12.
Faj adatlap
Tinca tinca (Linnaeus, 1758)
Magyar név:
Compó
Cigányhal, Doktorhal
Familia:
Cyprinidae
Család:
Pontyfélék
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
|
IV 6-8 | III-IV 8-9 |
Teste zömök, mérsékelten magas, oldalról enyhén lapított. Feje aránylag nagy, orra hosszú, a szeme kicsi. Csúcsba nyíló száját húsos ajkak keretezik, melyeknek szögletében egy-egy apró, a fiataloknál alig észrevehető bajusz található. Úszói lekerekítettek, a farokúszó széle enyhén homorú, a többié domborúan ívelt. Hátúszójában 8-9, farkalatti úszójában 6-8 elágazó sugár van. Pikkelyei nagyon aprók, erősen tapadnak, számuk az oldalvonalon 85-115. A hal testét vastag nyálkaréteg fedi, színe az aranysárgától a majdnem feketéig változó. Fejlett példányainak hossza 20-30, ritkán 40 cm.
Élettani sajátosságok
Mindenevő hal, táplálékában egyaránt szerepelnek planktonikus és fenéklakó állatok, növényi magvak és hajtások, valamint bomló szerves anyagok. Életfeltételeinek a mocsaras élőhelyek felelnek meg a legjobban, ahol iszapos vízfeneket és gazdag vízi növényzetet talál. Táplálékát a vízfenékről, az iszapból történő kitúrással szerzi meg. A 2-4 évesnél idősebb ivarérett példányok szaporodáskor a növényekben gazdag sekély vizeket keresik fel. A nőstények 200-300 ezer kb. 1 mm átmérőjű ikraszemet érlelnek, amit vízinövényekre raknak. Az ívás több részletben zajlik, ezért májustól július végéig is elhúzódhat.
Élőhely
Stagnofil faj, a mocsaras élőhelyek egyik karakter faja. A növényzettel gazdagon benőtt sekély tavaknak és a mocsaraknak a jellemző hala, de nem hiányzik a folyókból sem. A főmederben ugyan még a dévérzónában is meglehetősen ritka, de a holtágakban, az áradások után kinn maradó mellékvizekben sokfelé megtalálható. Olykor patakokból is előkerül egy-egy példány, de ezek általában valamelyik közeli, a patakkal kapcsolatban álló tóból származnak.
Elterjedés
Euro-szibériai elterjedésű őshonos halunk. Európa atlanti-óceáni partvidékétől a Jenyiszej vízrendszeréig fordult elő eredetileg, de Afrikába, Amerikába és Ausztráliába is betelepítették. Magyarországon őshonos faj.
Természetvédelmi státusz
Európában a biztonságban lévő fajokhoz sorolják. Élőhelyeinek beszűkülése miatt Magyarországon egyedszáma csökkenő.
Halászati hasznosítás
Értékes halfaj, melyet a nyugat-európai piacon szívesen fogadnak. A természetes vizeinkből kifogott mennyiség viszonylag csekély , így komoly gazdasági jelentősége nincs. Húsa szálkás, de kitűnő ízű.