TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Megnyúlt, aránylag alacsony, oldalról lapított testű hal. Feje hosszú, a szeme nagy, ehhez mérten az orra rövid, nem sokkal haladja meg a szem átmérőjét. Szája csúcsba nyíló , elég nagy, de fölső állkapcsának vége nem ér túl a szem középvonalán. Szájában erős fogak ülnek, de a többi közül kiemelkedő ebfogai csak a 10-15 centinél kisebb, fiatal példányoknak vannak. Körülbelül azonos magasságú hátúszói közül az elsőben 12-14 tüske, a másodikban 20-22 elágazó sugár számolható. Farokúszója jól fejlett, a széle enyhén bemetszett. Farkalatti úszója rövid, benne 9-10 osztott sugár van. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 70-83. Zöldesszürke oldalát határozottabb vonalú sötét harántsávok tarkítják. A nagyobbak testhossza 25-30, esetleg 40 cm.

Táplálkozási habitat szerint bentikus, a piscivor táplálkozási guildbe tartozik. Ivadékgondozó fito-litofil szaporodási guildbe sorolható. Európában korlátozott elterjedése miatt a kis mértékben fenyegetett fajok közé sorolják.

Elsősorban a nagyobb vízfolyások középső szakaszára jellemző, emellett tavakban is megtalálható, eurytop, közepesen toleráns. Kifejezetten a mélyebb területek hala.

Ponto-kaspikus faj. Kizárólag Európában, ezen belül pedig csak a Fekete-tengerbe és a Kaszpi-tengerbe ömlő folyók vízrendszerében honos. A két legnagyobb elterjedési körzete a Duna és a Volga medencéje. Hazánkban őshonos, főként nagyobb vizeinkben fordul elő.

Szerepel a Berni Konvenció III. függelékében. Hazánkban sem tartozik a gyakori fajok közé, emiatt a veszélyeztetett kategóriába sorolják. Megfelelő élőhelyen nagyobb állományai is kialakulnak

A kősüllő természetes vizeink halászatában kisebb, a horgászfogásokban valamivel nagyobb jelentőséggel bír. A kifogott mennyiség azonban még a horgászzsákmányban is csak 1-10 százaléka a süllőének, tehát a kősüllő nem tartozik a gazdaságilag igazán fontos halaink közé.