Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
| Pikkelyképlet | Farokalatti úszó | Hátúszó | Garatfog | ||||
| 9-11 | 24-31 | egysoros garatfésű (115-167) |
Teste oldalról csak kevéssé lapított, háta magas, a kifejlett példányok tarkója meredeken ívelt. A standrad testhossz 2,0-2,8 szorosa a magasságnak. Feje kicsi, kúpos. Szája kicsi, félig alsó állású, ajkai húsosak. Hátúszója hosszú, az első 6-7 úszósugár kifejezetten magas, zászlós, a továbbiak rövidebbek. Hasúszói a hátúszó kezdetével egyvonalban erednek, farokalatti úszója megnyúlt, lehajtott állapotban eléri a farokúszó alapját. Farokúszója csak kevéssé bemetszett. Nagy, erős cikloid pikkelyei vannak. Oldalvonala teljes. Színe a hátán szürkés, olívzöld, vagy bronzos, oldala világos olívzöld-sárágás, hasa sárgás-fehér. Úszói sötétzöldesek, vagy szürkés-feketék. Legnagyobb mérete elérheti a 80 cm-t és 30 kg-os testtömeget.
A tejesek ivarérettségüket 4-5, míg az ikrások csak 6. életévükben érik el, nagyjából 40 cm-es testhossznál. Ívásuk 14 ?C-tól kezdődik, nagyjából 21 ?C-ig, eredeti élőhelyükön március és május között. Ragadós ikráit az aljzatra, vagy növényzetre rakja. Ívási vándorlása nem ismert. Táplálékát elsősorban bentikus szervezetek (bentikus diatoma, Diptera lárvák, Ostracoda, kagylók) alkotják, emellett azonban jelentősebb a detritusz fogyasztása is.
Élőhelyét elterjedési területén a kis és a nagy folyók középső és alsó szakaszának főmedre, a mellékágak, holtmedrek alkotják, emellett azonban megtalálhatók a tározókban, tavakban is. Egyes szerzők nagyobb állományait találták a kövezett folyószakaszokon.
Eredeti areája a Michigan-tó vízgyűjtője, a Mississippi vízrendszere, keleten Pennsylvaniától, nyugaton Montanáig, délen a Mexikói-öbölbe torkolló folyók vízrendszerei a Mobile-öbölbe torkolló Tobigbee-folyó (Alabama) és a Rio Grande között (Texas és Új-Mexikó). Európába a 70-es években került. Először a volt Szovjetúnióban telepítették, majd innen került Csehszlovákiába, Lengyelországba, Romániába. Magyarországon a szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézet halastavaiba telepítették, innen kerülhettek ki egyedei a Körös vízrendszerébe. Két észlelési adata a Bikazugi-Holt-Körös (1998) és a Hármas-Körös Kunszentmártonnál (1997).
Idegenhonos halfaj. Mivel környezeti igényei alapján hazai természetes vizeinkben képes lehet reproduktív állományok létrehozására, ezért a faj reális természetvédelmi kockázatot jelent.
Eredeti élőhelyén halászati hasznosítása jelentős. Európában, így hazánkban is a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, így a szarvasi Halászati és Öntözési Kutató Intézet törzsállományán kívül az országban nem található, termelésével nem foglalkoznak.
A Catostomidae családba 12 nemzettség mintegy 70 faja tartozik. Közeli rokon családok a Cobitidae, Balitoridae család. A fajok fő elterjedési területe a holarktikus faunaterületen belül a Sarkvidéki-Észak-Amerikai, Kelet-Észak-Amerikai, Nyugat-Észak-Amerikai, Középső-Mexikói faunatartomány vizei, Alaszkától Guatemaláig. A Catostomus catostomus Észak-Amerika mellett a szibériai szubrégióban is őshonos, míg a Myxocyprinus asiaticus a Kelet-Ázsiai szubrégió őshonos halfaja. A családba tartozó fajok kifejezetten édesvíziek, amelyek a bentikus táplálékszervezetek fogyasztására specializálódtak. Ennek megfelelően jellegzetes kis szájuk, vastag ajkuk, kinyújtható praemaxillájuk van, amelyet a legtöbb faj a meder aljzatra tapasztva vákuumot előidézve szívja fel táplálékát. Az úszóikban kizárólag lágy úszósugarak találhatóak, egyosztatú hátúszójukban legalább 9 úszósugár található. Garatfoguk egysoros, amelyen gereben-szerűen található a számos fog. Eredeti élőhelyükön jelentős állományai alakulnak ki. Európába 4 fajt (Catostomus catostomus, Ictiobus bubalus, Ictiobus cyprinellus, Ictiobus niger) telepítettek akvakultúrában történő termelése érdekében. Ezek a fajok lokális elterjedésűek, természetes, szaporodó populációjuk nem bizonyított.