TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

A vad forma színezete hasonló az ezüst kárászhoz. A két faj, fajon belüli nagy formai variabilitása miatt mind a morfometriai, mind a morfológiai bélyegek nagymértékű átfedést mutatnak. Teste zömök, oldal irányban lapított. Háta jellemzően alacsonyabb, mint az ezüst kárászé, de ez sem tekinthető általános határozó bélyegnek. Feje közepes méretű, a szája csúcsba nyíló, a szájszögletben nem található bajuszszál. Cikloid pikkelyei erősek, színe a háton zöldes, barnás, az oldalon világosabb, vagy sötétebb bronzos. A hátúszó felső szegélye homorú, bognártüskéje, valamint a farokalatti úszó első kemény, osztatlan úszósugara erősen fogazott. Az úszók színe szürke. A hasüreg belső falán fekete kötőszövetes hártya található. A színes változatok a természetben vöröses, vagy aranysárga színűek. A tenyésztett változatok mind színezetükben, mind formájukban óriási változatosságot mutatnak.

A genetikai vizsgálatok alapján a fajnak csak diploid egyedei ismertek. Ugyanakkor a hazai vizsgálatokba vont – ezüst kárász – egyedek mindegyike triploid, vagy tetraploid, ami feltételezi, hogy a vad színezetű állományok inkább az ezüst kárász fajhoz tartoznak. Az aranyhal ivarérettségét az 1-3. évben eléri. Ívása májustól kezdődően 15 ?C vízhőmérsékleten kezdődik. Ragadós ikráit elsősorban növényzetre helyezi, de az ívási alzatban nem válogatós. A fiatal egyedek táplálékában a zooplankton szervezetek dominálnak, később egyre inkább áttér a bentikus táplálékra. Emellett azonban nagyobb arányú lehet a detritusz és a növényi törmelék fogyasztása is.

Elsősorban a vízfolyások alsó, lassúbb szakaszait, valamint az eutróf állóvizeket részesíti előnyben. Mesterséges környezetben való tartását nagy ökológiai tűrőképessége teszi lehetővé, ezért a természetben szélsőséges körülmények között is megtalálja életfeltételeit.

Eredeti elterjedése a Sino-Indiai faunaterületen belül a kelet-ázsiai szubrégió, az Amurtól a Hszi folyóig, emellett Korea és Japán vizei. Európába a XVII. század elején került be először Portugáliába (1611), majd Angliába (1691) és Franciaországba (1750). Magyarországra 1891-ben hoztak belőle. A tavak díszítésére használt halfaj gyorsan elterjedt nem csak Európa, hanem világ szerte. Európai elterjedése széleskörű, ugyanakkor pontos elterjedésére vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre, mivel elkülönítése az ezüst kárásztól bizonytalan.

Magyarországra behurcolt, tájidegen faj. Nagy ökológia tűrőképessége miatt természetes vízbe került állományai önfenntartóak, ezért természetvédelmi kockázata kifejezetten magas.

Természetes vizeinkben az akváriumokból, kerti medencékből, vagy újabban parkok tavaiból eleresztett példányokkal lehet találkozni. Akvarisztikai hasznosítása az egész világon kiemelkedő, azonban a természetes vízi állományoknak halászati hasznosítása nincs.

A korábbi szakirodalmak a Carassius auratus két alfaját különböztették meg: C. auratus gibelio (ezüst kárász), valamint a C. auratus auratus (aranyhal). A jelenleg elfogadott nevezéktan molekuláris vizsgálatokra alapozva a két alfajt faji szintre emelte, így az ezüst kárász, illetve az aranyhal tárgyalása is eszerint, elkülönülve történik. A természetben a vad formák elkülönítése azonban sajnos nem lehetséges, mivel morfometriai paraméterei átfednek.