A Tisza-tó mai képének kialakulása hosszabb folyamat eredménye, amelyben több szakasz különíthető el. Ezek mind hatással voltak-vannak a táj mai arculatának, természeti adottságainak meghatározásában. Az első szakasz (1973-78) a mederduzzasztás időszaka, amikor a nyári maximális duzzasztott vízszint 86,83 mBf (Balti-tenger feletti szint) volt. 1978-84 között megvalósult a második duzzasztási ütem 88,33 mBf maximális nyári duzzasztási szinttel. Ennek következtében egymástól habituálisan, hidrológiai, hidrobiológiai jellemzőikben markánsan eltérő vízterek jöttek létre. A duzzasztott Tisza mentén a Tiszafüredi- és Tiszavalki-medence, valamint az Abádszalóki-öböl, a Kis-Tisza vonalában a Poroszlói-medence és a Sarudi-medence. Erre az időszakra a vízi környezet kialakulása jellemző. 1984-től a maximális duzzasztási szint 88,58 mBf. Az 1984-89 közötti időszakra a vízi ökoszisztéma stabilizálódása jellemző. 1990 óta a változások iránya a bentonikus eutrofizáció, azaz a makrofita hínár- és mocsári növényzet térnyerése irányába mutat. Ennek következtében a hidrológiai tulajdonságaik alapján eleve eltérő nagyobb medencék és öblözetek a biotikus környezeti tényezők hatására tovább fragmentálódtak, létrehozva azt a nagyfokú mozaicitást, amely a tározó mai képét adja.
© 1996-2001 TERRA Alapítvány a Környezetvédelemért és az Oktatásért
Utolsó módosítás: Webmester, 2000. október 24.