TERRA Alapítvány

• Ismertető
• Fajlista latin név szerint
• Fajlista magyar név szerint
• Fajlista latin családnév alapján
• Fajlista magyar családnév alapján
• Keresés név alapján
• Keresés alaktani bélyegek alapján

Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.

Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.

Teste megnyúlt, oldalról igen erősen lapított. A hát vonala majdnem teljesen szabályos egyenes, hasvonala a toroktól az ánuszig pikkely nélküli élt alkot. Feje kicsi, szája felső állású. Ezüstös pikkelyei aprók, könnyen lehullók. Oldalvonala egyedi módon hullámos. Mellúszója hosszú, eléri a hasúszó alapját. Rövid és alacsony hátúszója a törzs hátsó részén ered, kezdete a végbélnyílással van egyvonalban. Farokalatti úszója hosszú. A farokúszó és a hátúszó színe szürkés, a többi áttetsző, vörhenyes. Legnagyobb mérete elérheti az 50 cm-t és a 2 kg-os nagyságot.

Ivarérettségét 3-4 éves kora között éri el. Az édesvízi populációk ívása, hasonlóan a tengeri állományokhoz a folyók alsó szakaszának nyíltvízi régiójában történik. Pelagiális ikrájából 2-3 nap elteltével kelnek ki a fiatal egyedek. Az ívás időszaka a május-június. Táplálékát a planktonikus szervezetek alkotják, a nagyobb egyedek – részben – ragadozók, a kisebb testű nyíltvízi halfajokat is fogyasztják.

Elsősorban a folyók alsó, metapotamális – dévér szinttáj – szakaszának nyíltvízi és a nagyobb tavak pelagiális régiójában él. Kisebb állományai a folyók márna szinttájának alsó zónájában is megtalálhatók. Azovi-tengeri populációi szemianadromok; megfigyeltek egy gyengébb tavaszi (április-május) és egy erősebb őszi (júliustól késő őszig) vándorlást a Don alsó szakaszán található ívóhelyekre.

Az Euro-mediterrán szubrégión belül a közép-európai divízió nyugati irányban korlátozott elterjedésű faja. Areája a Fekete-, Azovi-, Kaszpi-tenger, Aral-tó vízgyűjtőjének nagy folyói. Emellett északon megtalálható a faj a Balti-tenger vízgyűjtőjéhez tartozó Visztula és Néva vízrendszerében, dél Svédország és Finnország folyóiban, valamint alkalmi előforduló a Balti-tenger parti régiójában a Visztulától nyugatra, valamint a finn partokon a 61. szélességi fokig. A Duna vízrendszerében is őshonos, Magyarországon mind a Dunában, mind a Tiszában és ezek jelentősebb mellékfolyóiban előfordul. Tavaink közül megtalálható a Balatonban és a Fertő-tóban.

Európában állományai az IUCN vörökönyve alapján kevésbé fenyegetettek (LC). Egyéb szerzők szerint állományai ritkák, illetve fenyegetettek. Európai populációi, elsősorban az északi területeken csökkenők. Hazai vizeinkben ritkának tekinthető, élőhelyén csak tavainkban vannak jelen nagyobb állományai. Szerepel a Berni egyezmény III. függelékében, azonban Magyarországon ezt halászati hasznosítása miatt nem érvényesítették.

Legnagyobb mennyiségben a Balatonból halásszák, folyóvízi állományait –kisebb mennyiségben – a többi keszeg fajjal együtt fogják. Sem méret, sem időszakos fogási tilalma nincs.