Ha az alapítványról, terveinkről további információkat szeretne vagy javaslata, észrevétele van a honlappal kapcsolatban, írjon a Kapcsolja be a JavaScriptet az emailcím megtekintéséhez címre vagy levélben az alapítvány postacímére.
Ha az alapítványt bármilyen módon támogatni tudná céljai elérésében, kérjük a fenti e-mail címen vagy levélben vegye fel a kapcsolatot velünk.
TERRA Alapítvány
4030 Debrecen, Tátra u. 12.
Faj adatlap
Ailanthus altissima (Mill.) Swingle
Ailanthus glandulosa Desf.
Magyar név:
Bálványfa
tévesen "ecetfa"
Familia:
Simaroubaceae
Család:
Bálványfafélék
Terebélyes, tartóágas koronájú fa, mely sebzés vagy fagykár hatására gyakran kiterjedt sarjtelepet alkot, ekkor magassága 10 m alatt marad. Kérge szürke, szabálytalan hosszanti sávokban repedezett. Vesszője vastag, vörösesbarna, papilláktól selymes tapintású, a bélszövet szintén vastag, világosbarna. Rügyei aprók, félgömb alakúak, alattuk jellegzetes, nagy levélripacs található. Levelei nagyok, páratlanul szárnyasan összetettek, hosszuk elérheti a 60 cm-t. A levélkék hegyes hosszúkás-tojásdadok, csúcsúak, rövid nyelűek, válluk gyakran mirigyes fogat visel. A nem virágzó hajtás levelei kellemetlen (odaégett pörkölthöz hasonló) szagúak, színük sötétzöld, fonákjuk szürkészöld. Apró, zöldessárga virágai nagy bugavirágzatot alkotnak, émelyítően édes illatúak. A bálványfának vannak kétivarú virágú és csak porzós virágokat fejlesztő példányai (felemás kétlaki). Termése lependékcsoport, egy virágból 5-6 lependék is kifejlődhet. A termésben a mag középen helyezkedik el, lehullás közben hosszanti, vízszintes tengelye körül forog, így mozdulatlan levegőben is el tud távolodni a fájától. Magvai melegben (általában május-júniustól szeptemberig) csíráznak, csírázóképességüket legalább egy évig megőrzik.
A bálványfa jól tűri a szennyezett városi levegőt és kedveli a meleg mikroklímát, ezért széles körben ültetik olyan helyekre, ahol más árnyékadó fa már nem élne meg. A bálványfa a legveszélyesebb hazai gyomfa. Európában kártevői és kórokozói nem ismertek - bár az újabb nemzetközi szakirodalom szerint a bálványfa fogékony a verticilliumos hervadásra, melynek kórokozói a Verticillium albo-atrum vagy a V. dahliae - már 5-éves korától teremhet, és nagy mennyiségben ontja széllel terjedő terméseit, melyek egy nagyobb viharral több kilométeres távolságba is elsodródhatnak. A legkisebb járda- és falrepedésben kicsírázik, növekvő gyökerével kárt tehet az építményekben. Magoncai megjelennek parkokban és házikertekben díszcserjék védelmében és virágágyásokban is, ahol a szakszerű kertgondozás hiányában lassan egyeduralkodóvá válnak, és egy idő után már őket védik, mintha telepített díszfák lennének. A korábbi hibás erdészeti irányelvek következtében sovány talajú területekre (sziklagyep, homok, szikesek) is telepítették, ahonnan a természetes és természetközeli növényzet rovására terjed. Ahol megtelepedett, legtöbbször nagy sarjkolóniává fejlődik. Allelopátiás fa, csírázásgátló anyagai legnagyobb mennyiségben a gyökér kérgében halmozódnak fel, de jelen vannak a levelében is. Nagy mennyiségű avarja növeli a talaj tápanyagtartalmát, így alatta nitrofil gyomok jelennek meg. Az ellene való védekezés legnagyobb problémája, hogy sokan nem tekintik gyomnak és hagyják, hogy messzire szálló terméseivel másoknak okozzon problémát.
Magasság
20 m
Virágzás
Június-július
Termésérés
Szeptember-október
Származás
Kína keleti része, Korea
Élőhely
Hegyvidéki erdők