Juhász Gyula A kis Tisza hídján A kis Tiszán át karcsú híd vezet, Borongva állok a zöld víz felett, Mely szilaj ifjúsággal, boldogan, A mármarosi bércről most rohan. Előtte az út hosszú és szabad, Új tájon várja az új pillanat, Kitárul előtte a végtelen, Öleli büszkén és szerelmesen! A hídon bús, kaftános raj mozog, Ünnepi estén itt imádkozók, Monoton dallam zsong a víz felett, Kopottan, fázón ünnepel Kelet! Ifjú Tisza, vad vággyal törtető, Te fiatalság, szépség és erő, Elnézem elmélázva a habot, Mely tiszta zöld, acélos és ragyog. S a másik Tisza jut eszembe már, Mely Szeged táján oly merengve jár, Iszapos, álmos, csöndes ott szegény És rozsdás emlékek a fenekén. És ahogy állok e zöld víz felett, Valami nagy nyugalmat érezek: Tisza! Vár ránk a tenger, a halál, De ifjúságunk itten újra vár!
Előtte az út hosszú és szabad, Új tájon várja az új pillanat, Kitárul előtte a végtelen, Öleli büszkén és szerelmesen!
A hídon bús, kaftános raj mozog, Ünnepi estén itt imádkozók, Monoton dallam zsong a víz felett, Kopottan, fázón ünnepel Kelet!
Ifjú Tisza, vad vággyal törtető, Te fiatalság, szépség és erő, Elnézem elmélázva a habot, Mely tiszta zöld, acélos és ragyog.
S a másik Tisza jut eszembe már, Mely Szeged táján oly merengve jár, Iszapos, álmos, csöndes ott szegény És rozsdás emlékek a fenekén.
És ahogy állok e zöld víz felett, Valami nagy nyugalmat érezek: Tisza! Vár ránk a tenger, a halál, De ifjúságunk itten újra vár!
